Mit lehet kezdeni ilyen szülőkkel? (hosszú)

Kedves utolsó kommentelő!

A többiekéhez hasonlóan a te véleményedet is átgondolom és próbálom kiszűrni, mi az, amit hasznosíthatok belőle. Mégis most azt érzem, hogy az írásom alapján rám vetítettél egy képet, elképzeltél valamilyennek, amilyen nem vagyok. De ez nem is lehetne másként, hiszen egy ilyen kérdésbe nem lehet a személyiségem minden részét belefoglalni. Mivel nem akarom, hogy mások is "félreismerjenek", kiemelném azokat az elemeket a válaszodból, amiket nem tartok magamra érvényesnek.

"Te élsz a szüleid házában,neked kell elsősorban alkalmazkodni.Ha nem tudsz költözni." és "[...] mint ahogy elköltözni se fogsz soha."

--Idén fejeztem be a 9. évemet kollégistaként, 15 éves korom óta havi 1-1 hétvégét töltök otthon. Ezután sem fogok otthon lakni, albérletben leszek, de a saját keresetem nem lesz elég arra, hogy minden várható kiadásomat 100%-ig fedezzem, csak olyan 90%-ig, így kb. 10% pótlandó, ebben szorulok a szüleimre. Szeptembertől fogok munkába állni, és egyelőre örülök, hogy főállást találtam. Mellesleg szerintem egyáltalán nem élek nagy lábon, nem dohányzom és csak társaságban iszom, nem hobbim a vásárlás sem.

"Őszintén szólva nem tetszik,hogy azt,hogy a te kényelmedet a szüleid pocskondiázásával próbálod megmagyarázni."

--Szíved joga, ha nem tetszik valami, de nem érzem azt, hogy én a kényelmemet magyaráznám. Ez nem kényelem, ez rászorultság. Nem szeretném részletezni jobban, de olyan hivatásom, képzettségem és eddigi szakmai eredményeim vannak, amik mellett nem érné meg csak a pénz miatt más munkát végezni, és ezt a szüleim is pontosan tudják. Ők engem egyáltalán nem akarnak kitenni otthonról, sőt, én szeretnék inkább szabadulni.

"Az,hogy nincs batátnőd [...]"

--Messzire mentél ezzel a következtetéssel. Ha ennyire érdekel, volt már komoly kapcsolatom, és nem túl rég lett vége, az én döntésemből. Egyébként nem panaszkodom a nőkkel való viszonyomról, sok lány barátom van. Ha a mennyiség lenne a célom a kapcsolatokban, akkor se kéne szégyenkeznem valószínűleg. De nem az a célom, és erre büszke vagyok.

"Egyébként meg bölcsességre te sem,sőt!mellé még nagyon sok mindenre nem tettél szert 24 év alatt."

--Természetesen. Csak egy 50 feletti apától, de egy anyától is, az ember bölcsességet vár. A családunk életében szerintem ahhoz a fázishoz értünk, amikor éppen a bölcsességükkel tudnának a legjobban részt venni az életemben. Hiszen erőm, ambícióim, munkaképességem tulajdonképpen már van, de pont, hogy az ő tapasztalatukra, tanácsaikra szorulnék rá. Ezt azonban sajnos hiába várom...

A hozzászólásodban egy mondatot tartottam magamra félig-meddig érvényesnek.

"Nálad mindig minden elméleti síkon fog működni."

--Ebben van valami, tudok is róla. (A munkám jó része szintén elméleti jellegű.) Mindezzel együtt az emberekben nem a töketlen kockafej benyomását szoktam kelteni, erről megnyugodhatsz.

A folytatás azonban már megint hamis.

"Anyádat gyakorlati ember lévén ez az ami legjobban kiakasztja."

--Nem. Éppen ez az, hogy anyámat nem a tartalom akasztja ki jobbára, hanem egyszerűen az ellenvélemény léte, vagy az, hogy más ember fejével is tudnia kell gondolkodni, más emberre is tekintettel kell lennie.

"Summa summárum:undorító vagy."

--A fentiek fényében (az egyes szám második személy ellenére) ezt a konklúziót az általad elképzelt, de rám nem alkalmazható személyiségtípusra tartom érvényesnek. Ebben az értelemben viszont igazad van, undorító típusnak címezted a mondandód. De nekem - szerencsére, s így legalább látom, hogy lehetnék sz@rabb helyzetben is.