Egyedülállók, a családotok hogy dolgozza fel, hogy nincs párotok?

Volt egy nagyobb vitánk ma, mert nálam a rokonság egy része folyamatosan próbál kerítőt játszani.

Pl. apukám testvérének a lánya most éppen egy 44 éves, 5 gyerekes, elvált apával akar összehozni. Úgy, hogy a két legkisebb 2 éves, ők az anyjukkal élnek, a másik 3 vele. Kéthetente hétvégén van a csere, apás/anyás hétvége. Mellé a volt feleség teljesen idegbeteg is, betegesen féltékeny a pasira (pedig amúgy a nő akart válni). Fenyegeti folyton, feljelentgeti mindenért, meg ha mondjuk 6 perccel később viszi a két kicsit haza a láthatásról, az utcán ordít a nő teli torokból, meg dobálja kaviccsal a pasi kocsiját. Úgy, hogy egy diplomás, értelmiségi nőről van szó.

Előtte egy özvegy, 3 gyerekes pasival akartak összehozni, aki még mindig napi kétszer jár a temetőbe.

Vagy éppen olyan srácokkal, akik egyáltalán nem az eseteim, kicsit 'lúzerebbek'.

22 éves vagyok, egyetemre járok és nem vágyom jelenleg párkapcsolatra. Ismerkedek, beszélgetek, ha éppen olyan van, szexelek is. De én nem akarok 3-5 gyerek mostohaanyja lenni, nem vágyom összeköltözésre, 24/7 együttlétre. Tökéletesen jól megvagyok a kis lakásomba úgy, hogy én osztom be az időmet, hogy nem kell elszámoljak senkinek a pénzköltéseimről, szórakozásaimról, dolgaimról. Nem zavar ez a helyzet, nem gondolom, hogy csak úgy lehet az ember boldog az életben, hogyha együtt van valakivel.