Anyám a fusztrációját a tesóimon tölti ki, van valami mód rá, hogy magamhoz vegyem őket?

Hárman vagyunk testvérek: vagyok én, a legidősebb, van egy 15 éves húgom és vagy egy 12 éves öcsém. Amikor az öcsém megszületett, anyám 5. nap jött haza a kórházból és akkor már apám nem volt itthon, mert otthagyta anyámat meg minket egy másik nőért. Volt párkapcsolata is azóta, de az egy mérgező párkapcsolat volt, de szakítottak Hál' Istennek. Azóta a fickó óta anyámra sokszor nem lehet ráismerni. Amíg otthon laktam, minket is sokszor nem hagyott békén, belénk kötött, provokálni akart, hogy veszekedhessen velünk. Én egy villámhárító voltam. Sose bántott minket fizikailag, nem is emelt ránk soha kezet.

Én már 8 éve nem élek otthon, mert Pesten élek, ők Szabolcs megyében, de egy évben így is 6-7x találkoztunk, de most, hogy a kisgyerekem megszületett, nem nagyon járkálunk, mert a pici nem nagyon bírja az autóutakat, ők meg úgy vannak vele, hogy nem vonatoznak órákat.

Ma a húgom felhívott és elmondta, hogy mi van otthon: anyám rajtuk tölti ki a stresszt, és nem hagyja őket békén. Nem főz nekik anyám, és megunták már a hagymás kenyeret meg a piritós kenyeret, és úgy gondolta, hogy főz. Erre anyám hazajött a munkahelyéről, és elkezdett vele kiabálni, hogy ki engedte meg neki, hogy főzzön, meg mit képzel ő magáról. És fogta, kidobta a kaját a kukába. És anyám nem áll le, nem hagyja őket békén, nem nyugszik le, öt percenként megy be valamivel a szobájukba, hogy leordíthassa őket valamilyen ürüggyel.