Mi van akkor, ha a gyerek túlságosan nagyravágyó?

Nővérem dettó ugyanilyen, ő úgy oldotta meg az életét, hogy egy gazdag vállalkozóhoz ment hozzá. Ő is vezető beosztásban van multinál, tehát tanult, nem a körmét reszelgeti egész nap, de a párválasztásnál igenis döntő szempont volt neki az, hogy a pasi sokkal jobban álljon anyagilag, mint ő.

Ha a lányod palija hajlandó neki minden márkás szirszart megvenni, és ingyen eltartja, akkor az elsősorban az ő baja, nem a tiétek.

20 évesen nem tudom, hogy bárhova el tudod-e vinni/"küldeni". De talán mondanám, hogy kirándulunk egy meglepi helyre, és olyan helyekre vinném, mint amit a 23-as emlegetett.

Esetleg mondanám, hogy szerintem családi terápiára lenne szükségünk. Elmentek egy menő pszichológushoz, és beszélgettek egyet... De valószínűleg nem fog semmi működni.

Ha vallásosak vagytok, akkor gondolom próbáltátok nevelni az olyan értékekre... Esetleg pont azt elégelte meg. Ha nem vagytok vallásosak, nos, akkor meg tekints rá úgy, hogy csak boldog akar lenni, mint minden ember, és talán meg is találja majd az anyagiakban... Legfeljebb egyszer ráun, aztán majd elkezd valami aktuális divatos sprirituális valamit, hogy rendbetegye a lelkét. Rosszabb esetben nem megúnja, hanem jobban rákap, és valami pártba lép, vagy valami nem túl erkölcsös dologba...

Mennyi pénzt keresett meg saját maga eddig életében?

Mit tud az árarányokról? Hogy mennyit kell adott összegért dolgozni, vagy hogyan lehet megszerezni annyi pénzt?

Gyerekkorába kellett volna jobban fogni és megtanítani neki a dolgokat, nem 20 éves korában próbálkozni ezzel.

Most töltöm be a 20-at, én is lány vagyok. Apukám nagyon gazdag. (20 milliós terepjáró, 10 mil. járkálós autó, 3 szintes balatoni ház, évente több külföldi nyaralás, mindennapos étterem stb) Én mégis 12 évesen már elmentem nyáron gyümölcsöt szedni, ami után kaptam egy kis pénzt (nyilván feketén), 14 éves koromtól kezdve pedig minden egyes nyarat végig melóztam. Gimi utolsó 2 évében tanítás után, és minden hétvégén eljártam dolgozni. Mindenki tök hülyének nézi a családunkat, hogy mégis miért dolgozok és miért én fizetem magamnak a nagyobb dolgokat (telefon, laptop, jogsi és most gyűjtök autóra, de én proli egy 500 ezres skoda fabiára vágyom). A szüleim sosem rázták a rongyot, és nekünk is már nagyon fiatal korunkba megtanították, hogy nem a pénztől lesz valaki jó ember, és nem szabad lenézni senkit sem emiatt. És én meg tudom becsülni a pénzt, mert tudom, hogy mennyit kell küzdeni érte.

A páromnak 7-800 ezres autója van (az előzőnek nem volt egyáltalán), Ő egy teljesen átlagos családból jön, és soha nem volt ebből problémánk. Dolgozunk mindketten kettőnkért, a közös jövőnkért. Soha nem várnám el, hogy eltartson és hogy drága ajándékokkal halmozzon el. Ha pedig egyszer úgy dönt, hogy feleségül akar kérni, tőlem egy hagymakarikával is megkérhet, boldogan mondok neki igen.

A lányod a lehető legrosszabb úton jár. Nem is értem miért pénzelitek még mindig. Hiába írod, hogy próbálod jobb belátásra téríteni. Abból, amiket írtál tisztán látszik, hogy alá lett rakva minden, és így nyilván nem tudja mit jelent megdolgozni valamiért és mindek mekkora értéke van. Mindig többre vágyik, mert ilyen az emberi természet. Teljesen oké lenne a jobbra törekvés, ha ezt ő saját magának teremtené meg, nem apuci/anyuci meg a pasija pénzelné. Én nagyon elgondolkodnék a helyetekben.

Egy járható út van mostmár, de azt úgyse fogjátok megtenni...

Ha ezentúl egy fillért sem adtok neki. De komolyan, egy forintot sem. Menjen el dolgozni, vagy húzza le a barátját, ha van olyan hülye és hagyja. Egy normális férfi szerintem előbb- utóbb megunja az ilyen nőket, bár sok palimadár is van szóval lehet még el is veszi... xD

Viszont ha esetleg szétmennek a pasival, akkor sem pénzelném. Természetesen ebben az esetben hazaköltözhetne, kapna enni, inni, meleg szobát, és ennyi. A többit oldja meg magának, felnőtt ember.

Az ilyen lányoknak szinte borítékolható a jövője, és mind tudjuk hogyan...

Kívánom, hogy kapjon észbe, de nagyon sürgősen!!!