Nőjön fel csonka családban a gyerek kiegyensúlyozott szülők mellett, vagy maradjon együtt a család, de a szülők idegbetegek legyenek?

A legjobb megoldás az, ha nem vállal a pár felelőtlenül gyereket, hanem előtte tisztességesen megismerik egymást és eldöntik, érdemes-e együtt családot alapítani. És persze amíg ez nem történt meg teljes egészében, addig vagy nem szexelnek, vagy odafigyelnek a védekezésre, hogy ne csússzon be véletlenül a gyerek. Ha egy kapcsolat odáig jut, hogy veszekedés és válás lesz belőle, az mindkét fél hibája, és a világ legnagyobb felelőtlensége, ha hagyják, hogy a gyerek igya meg ennek a levét. Felnőtt embereknél, akik szeretik egymást annyira, hogy közös gyereket vállaltak, az a minimum, hogy képesek legyenek megbeszélni és együtt megoldani a problémáikat veszekedés nélkül. Oké, nem mondom, hogy sose legyen egyetlen összezördülés se, de egy-két vita és a folyamatos veszekedés között óriási különbség van.

Sem a csonka család nem tesz jót a gyerek lelki fejlődésének, sem a veszekedő szülők. Egy gyereknek anyára és apára van szüksége, nem anyára és anya barátjára/apára meg apa barátnőjére. Egy mostohaszülő lehet akármilyen jó fej, nem helyettesíti a gyerek édesapját/édesanyját.

"Hol van a tisztelet egy olyan kapcsolatban, ahol szeretot tart mindket fel? Az a hazassag mar csak egy nagy hazugsag. "

Akár tetszik, akár nem, idövel minden kapcsolat alakul. Van, ahol más szintre lép, van, ahol kihuny a szerelem és szeretet, tisztelet marad.

Én úgy vélem, hogy ha valakivel egyszer összekötöttem az életem, akkor azt akkor is tisztelni fogom, és kedvelni, mint embert, ha már nem vagyok belé szerelmes. Bár az egy más kérdés, hogy csak olyan emberrel kötöm össze az életem, akivel a kapcsolatunk nem csal lángoló érzelmekröl szól (hiszen az elmúlik), hanem kölcsönös tiszteletröl, hasonló gondolkodásmódról szól (ezek hiányában van ugyanis a legtöbb vita).

Én azt gondolom, hogy ha két ember leül egymással, és megbeszélik, hogy már nem szeretik egymást szerelemmel, megkívánnak mást, de szeretnének a gyerekek miatt együtt maradni, az egyrészröl öszinteség, és mint ilyen, tisztelet, másrészröl ha mindkét fél ezt így látja, akkor a legjobb megoldás a család szempontjából.

Egyébként pedig ilyenkor a házastárs úgy él együtt, mint két barát, és nem úgy, mint egy szerelmes pár.

Te ezt komolyan gondolod hogy két felnőtt ne szexeljen,főleg ha házasok,hát a többség nem azért szexel hogy poronyt legyen belőle,de lehet szex nélkül is a házasság csak a férfi megunja azt aztán elmegy szeretzőzni a feleség meg maszu*bálhat,szép házzaság...

Eleve össze se kell házasodni, ha nem ismerik egymást eléggé. Ha 5 évig tart, amíg megismerik egymást, akkor 5 év után házasodjanak. Ha 1 évig, akkor 1 év után. Ez már az ő döntésük, viszont ha úgy döntenek, hogy elég érettek és felkészültek a házassághoz és a gyerekvállaláshoz, akkor viselkedjenek felnőttként, ne ordibáljanak egymással minden apróságért és ne rohanjanak válni, ha nem tetszik valami, hanem kultúrált módon beszéljék meg. A válás csak a legvégső eset legyen, előtte MINDENT meg kell tenni, hogy helrehozzák a kapcsolatot, mert ha nem teszik, azzal nem maguknak, nem egymásnak, hanem a gyereknek ártanak a legjobban. Ezt sokan nem teszik meg, bemagyarázzák maguknak, hogy a gyereknek így meg úgy rossz, ha veszekednek a szülei. Ez így igaz. Csakhogy az is ugyanolyan rossz neki, ha csonka családban kell élnie.

Azt meg egy szóval se mondtam, hogy ne szexeljenek, csak akkor, ha nem képesek normálisan védekezni. Sajnos manapság annyi tájékozatlan ember van, akik képtelenek felfogni, hogy oda kell figyelni a védekezésre. Az ilyeneknek jobb, ha inkább nem nyúlnak egymáshoz, ha nem akarnak gyereket.