Elfogadnátok, hogy ha a közeli családtagotok elvenné a szeretőjét?

Azt gondolom, hogy emberek vagyunk. Mindannyian hibázunk, de igazából nem tudjuk, hogy mikor követjük a jó utat és mikor nem. Amennyiben mások nem nyitottak rá, akkor nem tudod őket meggyőzni, hogy a jó úton járnak.

Egy dolgot tehetsz, te maradsz a - szerinted - jó úton, elfogadod a testvéred döntését, támogatod őt, amennyire tőled telik. Nem vagy felelős a testvéred döntéséért, és mivel felnőtt a szüleid sem felelősek érte. Nem a mi feladatunk ítélkezni mások felett, sőt továbbmegyek, szerintem ítélkezni mások felett bármi miatt hiba (bűn). Főleg akkor, ha a másik ember számítana a támogatásodra és a segítségedre, piedesztálra állítani magad és felsőbbrendűen azt gondolni, hogy úgy tudod leélni az egész életedet, hogy nem fogsz bűnbe esni beképzeltség, hiszen pont abban a pillanatban teszed.

Azt gondolom, hogy a családi béke érdekében érdemes áldozatokat hozni.

Az esküvőre nem mi erőltettük! Mondta neki a volt felesége, hogy jól esne neki már ennyi év után, illene. Mire elvette. Pisztoly nemvolt a fejéhez tartva...

De volt ott pisztoly és sajnos nem ismeritek be sose hogy mennyire erőszakosak vagytok,tudat alatt hogy manipuláltok. De már az rossz ha elvesznek valakit azért mert úgy illik,ami elejétől szar az nem lesz hirtelen cukormázas habpatron,és ez rég szar lehetett,ellaposodott kamasz tini szerelem.. Nem ok nélkül nem akart ott tíz évig gyereket míg most egy évvel az ujjal már tervezik.. Majd ha a gyerekét is nyilvánosan utálni fogjátok mert szerintetek rossz nő fogja szülni,és biztos hogy így lesz,mert ismerem a típusotokat közelről, remélem lesz ereje megszakítani veletek a kapcsolatot,hatalmas fellélegzés lenne neki.

70F

Én majdnem pont ilyen második feleség vagyok, és majdnem pont ilyen elutasító, rosszalló hozzáállást tapasztaltam a férjem családjában. A férjemnek ez nagyon fájt, mert egy válás sosem sétagalopp, pláne az oda vezető út, amikor évekig próbálja elhitetni magával az ember, hogy a rossz házassága valójában nem is olyan rossz, hiszen konfliktusok mindenütt vannak, most biztos csak rossz napja van a másiknak, majd jobb lesz, majd jobban igyekszik, hogy boldoggá tegye a feleségét, és akkor biztos nem lesz ilyen sárkány, a szülei is megoldották a konfliktusaikat, nincs tökéletes házasság, ki kell tartani. Aztán csak szép lassan válik bizonyossággá, hogy nem, nem lesz jobb, csak rosszabb, és mindebben a folyamatban óriási szüksége lett volna a családja érzelmi támogatására, pláne mivel nagyon szoros volt a viszonya a szüleivel, de ehelyett csak bántották. Ők is. Elvált, elvett, vannak gyerekeink is, és az évek alatt rendeződtek a viszonyok annyira, hogy már mindenki elvisel mindenkit, de az ő és a szülei viszonya sosem lesz már egészen olyan, mint régen, és én sem fogom elfelejteni azt a pár évet, amíg pokollá tették a találkozásainkat. Nagyon sajnálom, hogy így alakult.

Alapvetések, amik mentén érdemes elindulnotok: válni ér, nem erkölcstelen, rossz dolog. Senki felett nem szabad pálcát törni ezért. Senki sem lát bele mások házasságába. Nem, a saját közeli családtagja házasságába sem. Ítélkezni bántó és arrogáns dolog. A testvérek arra valók, hogy támogassák egymást. A tesódnak az új felesége a családja, a régi nem az.

Ha kicsit is fontos nektek a testvéred, akkor változtassatok a hozzáállásotokon, mert így el fogjátok veszíteni őt.