A helyemben itthon maradnátok a családi házban vagy bátrak lennétek és elköltöznétek a távoli nagyszülők házába? Bővebben lent.
20 hetes terhes vagyok, sajnos a gyermek apukájával nem jó a kapcsolatunk.
Szüleim elváltak, anyukámmal élek a családi házban. Sok a veszekedés köztünk, 30 éves vagyok, de mindig irányítani akar, mindenbe beleszól és előre félek, hogy hogy fog alakulni a kapcsolatunk, ha a baba megszületik. Előre kijelentette, hogy őt nem érdekli a nevelés, majd ő elrontja, mert ez a nagyszülő dolga...
Most lett egy olyan lehetőség, hogy beköltözhetnék távoli nagyszüleim házába.
Ez a ház a mi lakóhelyünktől messze egy kis faluban van.
Nem tudom, mi lenne a helyes döntés.
Ha elköltözöm, akkor igaz, hogy a magam ura leszek és végre önálló, azonban nem ismerek ott senkit, senki segítségére nem számíthatok. És félek, hogy a döntésem miatt még rosszabb lesz az anyukámmal a kapcsolatom.
Ha viszont maradok, akkor folytatódnak a mindennapos veszekedések, kritizálás, amit egyre nehezebben viselek sajnos.
De a baba ellátásában az első időkben biztos nagy segítség lenne.
Hogy döntenétek? Maradnátok a biztonságot nyújtó megszokott "rosszban" vagy bátrak lennétek és belevágnátok az ismeretlenbe egy újszülöttel?
Köszönöm a válaszokat 😊 Mindenkinek előre is áldott ünnepeket kívánok!
#10
Nyilván elkerülte a figyelmedet, hogy a Kérdező 30 éves, feltételezhetően érett személyiséggel, tehát nem egy kiforratlan tini, aki vagdosni fogja magát, mert az anyja valamit másképp gondol.
Ha meg annyira gyenge és érzékeny, hogy a saját anyja szövegét sem tudja megfelelően a helyén kezelni, akkor a falura költözés neki kész öngyilkosság.
Mennék, szintén tapasztalat.
Mi hat éves koráig laktunk anyámmal, MINDENT megengedett a gyereknek, ha nevelni próbáltam engem szidott a gyerek előtt, mondta neki ne hallgasson rám stb.
Totál leépült az önbizalmam, néha már úgy, éreztem, nem is a gyerekem hanem a húgom a kicsi, mert ketten lettünk hirtelen gyerek szerepben, igaz, én csak 21 voltam. Volt, hogy anyám tarkón legyintett mikor rádzóltam a gyerekre. Semmi tekintélyem nem volt a saját gyerekem előtt.
Az egy dolog, hogy nekem rossz volt, de olyan szinten lett elrontva a gyerek ezzel a mindent is szabad és ne hallgass anyádra meg senkire, csak mamára, mama megengedi stb, hogy pszichológushoz járunk, mert az óvodától kezdve sehol nem tudott beilleszkedni, mert hát neki mindent szabad ugye...
Faluba ne koltozz. Borzalmas ott lakni.
Inkabb anyadat csinald ki vhogy,h ne zavarjon teged addigra mar.
Az alábbiakat gondold át.
- Lesz munkád a faluban?
- Van autód? Faluban elég tré a tömegközlekedés
- El tudod tartani magadat és a gyereket?
- Kell e valamit invesztálni a házba? Felújítás, új háztartási gépek stb? Mert ugye sajnos ez is pénz, nem kevés.
Én ha nem is értek egyet száz százalékban anyukáddal, értem az ő álláspontját is. 30 éves vagy, felnőtt ember ugyan aki elvileg tud felnőtthöz méltó döntéseket hozni. Ehhez képest, itt vagy 20 hetes terhesen és már nem vagy együtt azzal, akivel a gyereket vállaltad, szóval a gyereked már eleve kap egy stigmát, a csonka családot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!