Mit gondoltok erről?

Évekkel ezelőtt próbáltam jófej lenni és segíteni nagyanyámnak a takarítással, amikor ráértem. Otthon épp lakást festettünk a párommal két napig. Ez ilyen rohadt tetőtéri beépítés, ferdén, magasra futó plafon, és teleszkópos nyélen teddy hengerrel szenvedtünk, marha nehéz volt, létránk nem volt hozzá, de megoldható volt anélkül is. Viszont nagyon kikészült tőle a kezem, a karom. Ezután nagyanyámnál végigpucoltam az összes ablakát, még ilyen régi dupla ablak volt (nem tudom hogy hívják, de rengeteg az üvegfelület), és hát hogy, hogy nem, ennek a sok erőltetésnek ínhüvely-gyulladás lett a vége.

Azóta apámtól és nagyanyámtól is folyton jön a visszatérő gúnyolódás, hogy gyenge vagyok, hogy egy ablakpucolástól kikészült a kezem. Nő vagyok, de egyáltalán nem gyenge, nem is értem, miért akarják ezt a bélyeget rám sütni.

Szerintetek ez az egész így normális dolog? Nem inkább hálásnak kéne legyen nagyanyám, hogy az otthoni meló után még neki is próbáltam segíteni?!

Ezután már nem erőltettem ezt a segítség dolgot, mert csak szurkálódnak mindenért. Oldják meg, ahogy akarják. Az ember nem megy önként pofonért, nem?