Voltatok már úgy, hogy legszívesebben mindent felrúgnátok magatok körül? Minden kapcsolatot, eldobnám a telefonom és "világgá mennék"!

Nem panaszkodom, de szinte az Isten háta mögött lakunk, egy Pest megyei pici falucskában, napi 4 órát ingázok a munkahelyemre, egyszerűen élünk, nincs tv-nk, max dvd-zünk a nekünk tetsző filmeket, olvasunk, társasozunk, kiskertet csinálunk, természetes dolgokkal vesszük körbe magunkat. Munka után hol főzök, hol teregetek, ruhákat hajtogatok, + valami apróságot még hozzáfogok, pl mikró takarítás, konyhaszekrény egyik fele stb. szóval nem unatkozom. Ha éppen nincs ilyen munka, eljárunk bringázni, futni, kutyákat sétáltatni stb. A munkamegosztás arányunkat azért írtam, hogy érzékeltessem, hogy nincs rámszakadt háztartás, hogy amiatt lennék pl depis.

A gyerekkel kapcsolatban nem félek/félünk a felelősségtől, csak 1000%-osan biztos akarok abba lenni, hogy tényleg akarjuk, mert nem lehet visszacsinálni, nincs olyan, hogy el vagyok fáradva, vagy nincs hozzá kedvem, szerintem egy gyerek minimum 24 órás "szolgálat" (ez így rossz szó) 20 éven keresztül és nem az anyagi részére értem, mert az egy másik dolog. Szóval elég összetetten látom a kérdést, az is lehet, hogy ez a baj, de mindenesetre mentálisan legalább szeretnék jó szülő lenni, ahhoz meg nagyon sok mindenre van szükség.