A családom egy kretén. Hogy lehetnék más ember?

Talán kicsit durvának fog hangzani...

25 évesen már kinyilt a szemem. A két szülöm egy nagy szerencsétlenség. Tűz és viz, minden apró vackon összevesznek, aztán anyu durcizik. Soha meg nem mondaná mi kell neki, apu mindig mindent megtesz érte, multkor is az volt hogy anyu hazajön, viszi orvoshoz. Anyum meg hazajött, és közli hogy most nem mennek... apum persze meg odáig haptákba vágva várta... és anyum csak nevetett hogy meggondolta magát, meleg van......

bezzeg amikor apu el mert menni egyedül vásárolni, csupán egy két vackot magának, anyum rögtön mondta nekem, hogy érdekes egy család vagyunk, hogy nem szólt...

Apumnak meg csak a sör kell és a cigi. Én már 10 éves koromra lehagytam az ő szintjét, amilyen ő akkor amikor iszik. Soha nem mennek sehová, nem csinálnak semmit, ha mégis nagyritkán, akkormeg cipelnek magukkal. Semmi magánéletük.... és már nem birok ki velük 10 percet, mert anyu mindig valamivel kikezdi aput. Nagyképű, kötekedő, hameg leoltják, akkor bedurcizik. Az meg egy töketlen, tutyimutyi birka módján csak bólogat, hagyja magát vagy félremagyaráz... és soha ki nem állna értem, de még önmagáért sem

igazságtalanok, és ha meg rászólok valamelyikre, mert igazam van, akkor mindkettő nekem támad. Az hogy valamikor valamelyiket rendretegyük, ááá dehogy, nekünk ez igy jó! Nehogymár az a kis takony beleszóljon. Hiába van igaza, nembaj, támadjunk rá!

Anyum mondjuk ott rontotta el a nevelésem, hogy kb. egy 3-mast se hozhattam haza, mert egyenesen az iskolai osztályzatoktól függött a szeretet. Ha jó minden, nincs semmi, ha vannak rossz jegyek, akkor hetekig durci, rosszkedv, "anyaszomoritó vagy fiam", "bezzeg az én időmben" és akkor előszedi a szin jeles általános iskolai ellenőrzőjét. Muter, és ettől jobb életed lett? :D panaszkodik az életre, a munkára. Apum már jobb azért, na nembaj, legalább csak 1 szülő elveszétét kell megsinyleni :D

Annyira nem tanitanak semmire, annyira önzőek, nemis tudom hogy álljak meg egyedül a saját lábamon... van erre egy vicc, hogy "apu, anyu akkoris ilyen hülye volt, mikor megismerted?" csak már nem tudom melyiktől kérdezzem...

könyörgöm ne mondjátok, hogy egy gyerek mindig olyan lesz, mint a szülő! Én különb akarok lenni! Multkor egy régebbi idióta ismerősöm (ellenség) jön szembe az utcán (1 éve nemláttam) "namondom itt ez a f*sz, át a másik oldalra", erre őis átjött, és messziről csak úgy beszól hogy "na mivan te nyomi" én meg kapásból orrbaütöttem. Én kiállok magamért! Én más ember akarok lenni! Lehetek? Vagy nem tagadhatom meg gyökereimet? Annyit tudok magamról, hogy független természet vagyok