Mit tehetnék már végre? Annyira szomorú vagyok. Kérlek, segítséget!

apám folyton ordít velem. Most is összevesztünk.

Pedig alig szólok hozzá, de legtöbbször mindig az idősebb majdnem 30éves bátyám miatt veszünk össze, mert hiába hárman vagyunk testvérek (van még egy 28éves bátyám) apám a legidősebb fiát szereti.

Szóval tegnap is olyan undorral nézett rám fater...és most reggel elmondtam valamiben a véleményem, családi dolog. És ordított velem, hogy én hülye vagyok, meg taknyos meg minden.

És megint az idősebb fia pártjára állt... És anyám is orditott velem, hogy én túl okos vagyok. Komolyan nem is szólok hozzá mostanában semmihez, de apám mindig megtalálja bennem a hibát. És kiabál velem. Meg mondja hogy "Te még csak egy 18éves taknyos csitri vagy, majd jól felpofozlak..."

Mondom neki: "Ha te attól megnyugszol verjél meg, az már sok mindent megoldott..."

Én higgadtan mondtam neki, ő viszont ordított velem.

Mindig én vagyok a sz*r bármit is teszek.

Tökéletes családnak állít be minket, pedig mindenki hazudik mindenki szemébe, és mindenki kibeszéli a másikat családon belül.

Én nem nagyon járok át tesómékhoz, mert már elköltöztek (Idősebb kedvenc) mert 1.nem szivesen látnak maguknál 2.azzal a bátyámmal sosem szerettük egymást.

És apám emiatt veszekszik velem, hogy nem megyek át.

Pedig ha tudná azt, hogy a kedvenc fiacskája őt s elátja szivesen, mert amikor másik tesóm ottvolt náluk, akkor mondta az idősebbik a barátnőjével, hogy "Vény hülye, meg szenilis... olyan jó hogy csa ritkán jön" Szóval ott alázták a háta mögött. Aztán a fiatalabb bátyám elmondta.

Persze hallgatok mert nem akarok balhét... de hogy mindig én vagyok a hülye taknyos...