Nem bírom tovább. Mégis mi a francot tehetnék?

16 éves vagyok. Az egész családom utál...De kezdem az elején. 8 éves koromban meghalt az apám, és 15 éves koromra sikerült végleg feldolgoznom. Az általános iskola 8 éve alatt háromszor váltottam iskolát, mert valamilyen okból kifolyólag számkivetett voltam, utált minden osztálytársam. (mai napig nem bírok rájönni, mi a fenéért nem bírtak elviselni) Kilencedikes koromban magántanuló lettem, mert nem bírtam tovább, hogy megvertek, és megaláztak. A testvérem azóta értelmi fogyatékosként kezel. Az anyám szintén, és megmondta, nem hajlandó elindítani az úton. 16 éves vagyok, könyörgöm! Inkompetens vagyok, nem iratkozhatok ki-be egyik suliból a másikba. Mostanra úgy érzem, semmi sem állítana meg abban, hogy megvalósítsam az álmaimat, de nem tudom, honnan szerezhetnék támogatást. Fotózok, nincs fényképezőm, könyvb_zi vagyok, és nem kaphatok meg olyan könyveket, amik a szellemi fejlődésemet segítenék elő. Pedig összesen 4 könyv hiányzik a könyvtáramból. Anyám tegnap megtépett, mert 2 hónapja elveszítettem a szüzességemet, és amikor szerdán itt volt a barátom, akivel 10 hónapja járok, kiszakadt az óvszer. Nem tudom azt sem, hat-e egyáltalán a tabletta. Volt már öngyilkossági kísérletem is, többször elszöktem az itthoni állapotok miatt. Budapestre szeretnék suliba járni, de az anyám nem enged el, nem enged el erről a helyről, ahol életem legborzalmasabb éveit éltem át. Nem bírok itt maradni. Budapesten van egy rokonom, akitől mindent megkaphatnék, könyveket, fényképezőt, sulit...Mit tegyek?