Ha (többedik alkalommal) lejárt csokoládét kapnátok közeli rokontól, hogy reagálnátok?

"Ha nem tenné, akkor hallgathatná, hogy bezzeg ő felnevelte és ez a hála."

Na álljunk meg egy pillanatra. A férjed azért született, mert a szülei gyereket AKARTAK. Rákényszerítették az életet (annak minden szépségével és nehézségével), mert ŐK így DÖNTÖTTEK.

Normálisan felnevelni a saját gyereket nem jófejség, hanem KÖTELESSÉG.

A férjed nem tartozik nekik semmivel, mert a tartozást mindig megelőzi egy kérés. A férjed soha nem kérte az életet, senki nem kéri. Segíthet nekik, ha akar, de érzelmi zsarolással ezt elérni gusztustalan dolog. Meg kell értetni a szüleivel, hogy nem róluk szól a férjed élete, a saját családjától veszi el azt, amit nekik odaad. Hosszabb távon nagyobb segítség nekik az, ha leültök velük (vagy leültettek egy szakembert) és átbeszélitek velük a pénzügyeket, hogy min megy el a sok pénz.

Ha kevés nekik az ételszállítós adag, akkor meg rendeljenek máshonnan. Nem gyerekek az ég szerelmére, oldják már meg maguknak az életüket. De ez nem a te csatád kell legyen, hanem a férjedé. Én többet nem főznék nekik és megmondanám a páromnak, hogy ha ez nem tetszik neki, akkor ott a konyha, megcsinálhatja ő is.

"Úgy, hogy egész karácsonykor és két ünnep között mi küldtük nekik a kajákat, süteményeket, de ne kóstoló szintjén értsétek, hanem naponta 6 db ételhordót pakoltam nekik tele."

MIERT!???? Mi az istenert kuldtel kajat. En se tettem sosem. Es nincs harag. Pedig a fiaval elek es noo meg lehet el is vesz felesegul akkor se kuldok etelt. Miert kuldenek. En se varom el. Amugy serto a lejart csoki..

Így végigolvasva az a durva hogy a lejárt csoki a legnagyobb problémád. Ez semmiség ahhoz képest hogy elvárják hogy főzz nekik és ha nem teszed akkor mindenkinek panaszkodnak hogy nincs mit enniük mert te nem főzöl rájuk.

Ez itt az igazi probléma.

Ritka nagy sóher az anyósod, de rafkós is.

Durván kihasznál mindkettőtöket.

De kihasználni csak azt lehet, aki hagyja magát.

Akin látják, hogy olyan típus, hogy kerüli a konfliktust.

Te ilyen vagy. Ez nem baj, csak néha muszáj kiállni magadért, mert ez így csak rosszabb lesz.

Ez nem nehéz eset, egyszerűen akkora palimadarak vagytok, hogy a föld is beleremeg..

Kettejük nyugdíjából, még ha a gyógyszereiket is ki kellene fizetni teljes áron vígan meg kellene, hogy éljenek belőle.

Én magasról leszarnám mit pampognának a szomszédnak vagy akárkinek. De biztosan nem főznék, még pézt se adnék, a férjemnek is elmagyaráznám a helyzetet és nem engedném, hogy kifizesse a rezsit.

Teljesen más mikor az ember szülei, anyósáék rászorulnak és segít az ember ha megteheti. De ez a kihasználás magasfoka.

Anyósékat is eligazítanám az is biztos..

Az én nagyanyám turiból hozott mindig ruhát, meg ágyneműt, gondosan figyelve arra, hogy ne legyen két ugyanolyan párna és takaró huzat :D 2 szekrényem tele volt velük és nem értette meg, hogy nem kell több. A jó szándék vezérelte, mindig azt mondta, hogy stafírungnak adja. Ez ilyen kattanás volt nála. Őt nem zavarta, hogy nem illenek össze az elemek, az anyósodékat meg lehet, a csoki lejárta nem zavarja.

A másik dologra: biztosan nem főznék nekik, nem gyerekek. Valahogy túlélték a felnőtt korukat, valószínűleg nem éheztek, képesek magukról még gondoskodni.

Azért fizeti a férjed a rezsit, mert az ő lakásában laknak? Ez mi már? :D Akkor költözzenek ki szépen, megy a helyükre albérlő, aki nem csak a rezsit fogja kifizetni, hanem egy vastag bérleti díjat is. Nem jönne jól havi ajándék 100.000?

Anyósék nem tudják jó dolgukban, hogy mit csináljanak, azért van idejük pusmogni a szomszédnak.

20 évesen szülök egy gyereket, nevelem 18 évet, majd azt mondom, hogy "Jó, most már elég volt a szűkölködésből, megszültelek, neveltelek Fiam, most már te tartasz el engem." És 38 éves koromra csináltam magamnak egy házirabszolgát, akin eléldegélek még ennyi időt. Jah nem, mert én normális vagyok.

Az en anyósom 8 eve fel sem hivta az unokait+engem sem. (szulinap, nevnap, karacsony, husvet, stb, semmi sincs) A férjem a legminimalisabbat beszéli vele, ha nagyon kell... Ilyenkor ugy beszel vele, mintha férjem egyedul elne, se gyereke se en nem lennenk. Eleinte próbáltam eleg erosen, es nagyon fajt, hogy latvanyosan se a gyerekeket, se engem nem koszont fel, de éreztem, hogy nem nyerhetek, elengedtem.

Es mara ez a normális arrol a reszrol.

Javaslom tedd te is ezt, engedd el.

Sokszor kapunk lejárt csokit. Nem alkalomra, hanem csak úgy ad mert ő kapott valakitől és amikor még jó nem adja oda, csak mikor már lejárt... és nem fogyott el. Vagy ha csak úgy ad valamit, általában úgy hogy: nekünk nem kell/ mi már nem esszük meg/ ha nem kell kidobom... Ruhákat is így kínált nekem: ha nem kell neked, akkor kidobom/ elégetem.

Szóval megszoktam, de férjemnek mindig mondom, hogy de sóherek! Meg beszariak is.