Foglalkoznom kellene a témával vagy lépjek tovább és hogyan?
Sokadik szülinapom nincs rendesen megünnepelve. Konkrétan veszekedés történt, mindenki önzősködött, elégedetlenkedett, addig kellett tovább menni étteremválasztás miatt, amíg már mindenki nagyon utálatos hangulatba került. Ugye mindez anyám miatt, aki már a másik városba utazásunkkor eldöntötte helyettem, hogy hol akar enni majd, engem meg sem kérdezett csak kijelentette a családnak, hogy én ott szeretnék lenni. Régi emlékei voltak, kiderült, hogy büdös lebuj lett a helyből, undorító volt az egész. Utána apám nem akart az egésszel foglalkozni, mert fáradt volt a vezetés miatt. A tesóm telefonjait intézte és áradozott magáról, hogy milyen ügyes és milyen klassz,hogy ennyien felhívták, mert most elmondhatja végre nekik amiket akar.
Találtunk hosszas keresgélés után egy hasonló karibelű helyet, amit anyám képzelt el és az azstalnál megint jöttek a megjegyzések, pl. hogy itt sokkal drágább 1 tál étel, és jobban jártunk volna, ha az első piszkos helyen maradunk. Persze fel nem fogta, hogy hányni lehetett attól a bűztől, nem tudom kinek jött volna meg az étvágya ott.
AKkor mondom neki, hogy jó, akkor én majd a legolcsóbbat választom, erre apám mondja mekkora bolond vagyok, meg a többiek is elkezdenek szapulni, és anyámat nyugtatgatják, hogy én bizony hülye vagyok, és ne is foglalkozzon velem.
Végül oda is eljutunk, hogy anyám majd külön szabadságot vesz ki és eljön apámmal közösen, és majd esznek egy jót.
Akkor már az egész róluk szólt, én felálltam,elmentem sétálni. Közben sms-eket nyomatnak, hogy van sok kaja,menjek vissza meg gyere azonnal vissza, mintha vm kiskutya lennék. Nem a kaja érdekelt,hanem az,hogy az egész önzőségról szólt, nem arról, hogy most tényleg ünnepelni akarnak, max. magukat, mert olyan régen voltak már ott, és csak arra akartak gondolom emlékezni,hogy kettesben milyen jó volt.Lényeg,hogy utána még mire visszamentem az autóhoz, vártam,hogy jöjjenek,de nem olyan jól mulattak,még kaját is csomagoltattak,hogy másnap is élvezhessék azokat az ízeket otthon. Vártam jó fél órát vagy többet,mire odajött apám,aki elmondta,hogy nem fogja fel anyám,hogy milyen szemét megjegyzéseket tett. Jön tesóm, ő is vm hasonlót mond,de végül mindketten az én támadásomban törnek ki,amint az autóhoz érkezik anyám,mert ő szent és sérthetetlen és kiborulna,ha megtudná,hogy ő bármit is elrontott, mint tudjuk, ő hibátlan és tökéletes. Van folytatása is,durvább... majd írom..
Utána nekem nem sok kedvem volt már hazamenni velük és pénzem is lett volna egy szobát kivenni.Már elkezdtek minden szemetet mondani rám,meg hogy hívják a rendőrséget,ha nem ülök be a kocsiba és hazavitetnek.Elmentem sétálni,hogy ne hallgassam,hogy milyen szennyet mondanak rám.Mire megtaláltak ismét kezdték,és mivel orvosok,jön anyám, hogy ő nem csak a rendőrséget, de a mentőt is kihívja és amúgy is fogadjak szót.Mert ha nem,akkor valamelyiknek olyanokat mond,hogy az elmeintézetre vitetnek be. Szörnyű komoylan mondom,kényszerít,uralkodik,zsarol és sakkban akar tartani,mert az orvos ugye megteheti és milyen jó,hogy orvosszülők gyereke vagyok. Mondom neki,hogy mégis hogy képzeli,mikor elmúltam 18 és ismeri-e a törvényeket, hogy lényegében nincs köze hozzám, ilyen nincs, hogy majd kihívja a rendőröket vagy bárkit és akaratom ellenére hazavitetnek vagy ilyesmi?
Kész röhej.
A probléma,hogy a családban nagybátyámmal már történt olyan,hogy a nagymamám még csak nem is volt orvos, de ő maga pszichiátriai kezelésre szorult volna szüleim szerint, és a nagybátyám,aki fiatal éveiben elkezdte az életet,talált munkát, jegyese lett... azt mondta neki a nagyanyám,hogy haza kell jönnie,meg megcsalja a barátnője (ami nem igaz egyáltalán), és rendes polgári életet éltek mindketten,de addig beszélt és utánuk ment,amíg haza nem jött a srác és gyakorlatilag,mivel elváltak akkor már a szülők, nem is tudomm,talán a férfi szerepét akarta vele nagymamám betöltetni otthon. Addig kínozta,hogy elhízott és pszichiátrián kezelik,mert ha valami nem tetszett neki,akkor bevitette.
Sajnos gondolom innen vettem anyám is a tippeket.
Testvérem még jobb karriert futott be,mint szüleim, külföldön több helyen dolgozott, itthon is az elit felsőrétegben,és addig pofázott neki anyám,hogy nem szabad ezt csinálni meg minden hülyeséggel tömte a fejét,amíg haza nem hozta és most el van hízva tesóm,depressziós, agresszív,mert ő már haladt a pályáján,de anyám csak azért,hogy ne legyen egyedül gyerekkorára, nem tudja elengedni. PErsze kettős játékot játszik,mert másnak nagyban papol arról,hogy a gyerek felnő egyszer és el kell engedni,de a gyakorlatban sehogy sem valósítja meg ezt.
Nem akarom,hogy tesóm is megőrüljön mellette.
ENgem meg alapból zsarol,hogy ha elmegyek,akkor inkább pszichiátriára küld vagy nem tuodm,hogy akkor legalább a kórházban magához tud láncolni. Nem normális,nem fogja fel,hogy felnőttünk,tesóm 25,én 19.
válasza:És mi a kérdés??Jó-e orvos szülők gyerekeinek lenni? Nem tudom,az én szüleim munkásemberek...
Hogy 18 éves vagy és még uralkodnak rajtad? Nos,te magad mondtad,hogy ezt nem tehetik meg mert felnőtt vagy..
Tudod itt jön az,hogy hiába vagy 18 éves,és a törvény szerint felnőtt,amíg a szüleid házában,és a szüleid pénzéből élsz el kell viselned őket.Ha nem megy,ha eleged van akkor fogd a cuccodat és kezdj új életet..Ezt is meg lehet tenni...De maradhatsz,és továbbra is elviseled a szüleid viselkedését..Megszoksz vagy megszöksz...van választásod..
válasza:Nekem úgy tűnik, hogy nem akarsz kérdezni semmit, csak egyszerűen ki akartad önteni a szíved valakinek. Én csak azt tudom mondani, hogy addig örülj, ameddig ilyen problémáid vannak az életben! Hidd el, más nem olyan jelentéktelen problémákkal szenved, mint hogy a szülei a születésnapján nem a neki tetsző étterembe vitték...
Szerintem borzasztó elkényeztetett ember vagy, akinek köze sincs a való élethez.
válasza:
válasza: válasza:Legyen önbizalmad, saját akaratod, légy önálló. Anyud megváltozni -szerintem- nem fog. Itt az a kérdés,hogy te milyen lépéseket akarsz megtenni ahhoz, hogy tudd őt kezelni.
Én -sajnos- elszúrtam az életem, mert anyám ott volt s nem hagyott kibontakozni. Jó tanuló voltam, klassz képesség, de a kisebbrendűség érzése uralkodott rajtam, s elhittem, hogy csúnya, buta vagyok, s nem vihetem semmire sem. Húszas éveim közepén jöttem rá, hogy épp az ellenkezője vagyok annak amit én elképzeltem. Kinyíltam, megszépültem, lelkileg és testileg is.
Az a gond, hogy sok anya nem tudja elfogadni, tudatosítani, hogy gyermeke individuum, nem pedig háziállata, vagy valaki akit pórázon lehet tartani. Én a szüleimmel négy éve nem beszélek, s igazából nem is hiányzik. Ha arra gondolok, hogy haza kell mennem görcsben a hasam, szorul a torkom, s egészen más leszek. Feldolgozhatatlan az amit tettek, vagy annak tűnik.
Légy szabad, elvégre te éled az életed, nem az anyud! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!