Nem sok ez egy 17 éves lánynak?

19 évesen nekem is a seggem alá toltak egy lakást.

Azt a lakást tolom tovább a gyerekem segge alá.

Dolgozom, megbecsülöm a pénzt, háztartást vezetek. stb.

Nem lettem más ember meg rosszabb sem, mert kaptam egy lakást és nem hitellel kezdtem az életemet. Ha ő érdekes ember jellemhibákkal akkor azt nem a lakás teszi ilyenné.

ahogy az első írta: lesz még böjtje...

mi is jól élünk, bár nem kapok saját lakást stb, de hha szólnék h kell, egy nagyobb városba megkapnám... és ez mit ér? Semmit... ezenkívül boldogtalan vagyok, képtelen vagyok kapcsolatokat kialakítani, a fiúk átvágnak, 4 fal között élem az életem... annyi h "kikapcsolódásként" elmegyek néha 1-1 ruhát venni magamnak (nem több ezer forintosak mert nem adok annyit egy ruháért)

na hát ennyit ér a pénz ... :(

Ilyenekről mindig az jut eszembe, hogy soha semmit sem fognak értékelni az életben, és sokszor hülyeségeket is csinálnak. Egy nagyon fiatal, akinek a segge alatt a vadi új kocsi...hát majd valamelyik nap benne lesz a hírekben hogy 180-nal belehajtott egy fába..., a zsebpénzéből (ami nem kevés gondolom) drogot vesz...stb.

Szóval sok egy 17 évesnek az amit írtál. Csak ő még nem tudja. A szülei meg szerintem a saját gyerekük alatt vágják a fát.

Nem igaz, ennyi itt az irigy ember? Ha nektek sok pénzetek lesz, nem fogtok belőle lakást venni a gyereknek, hadd nyögje 30 évig a törlesztőrészletet? Szerintem ez egy nagyszerű lehetőség, hogy van honnan indulnia. A mi kisfiunk még pici, de képzeljétek, nyitottunk neki egy megtakarítást, hogy ha nagy lesz, abból vegyünk neki lakást, ne kelljen azon végigmennie, ami nekünk.

Le lehet pontozni

nem mindenkiböl lesz negatív példa. Van, aki igenis tudja értékelni. Szerintem szerencsés, hogy a szülei megtehetik és meg is teszik, hogy lakást vesznek neki. Végülis én is annak mondhatom magam, mert édesanyám vett egy lakást ami felesben a húgommal az enyém. Most a férjem és édesanyám közösen tartják fenn, mert férjem is itt lakik velünk. Eltartott vagyok húgommal együtt végülis. De nem vagyok hálátlan. Itthon én vezetem a háztartást, plusz még ha anyunak vagy bármelyikünknek el kell intézni valamit amit én is el tudok helyettük azt megteszem. Nem élünk jól de rosszul sem. Megtehetném, hogy fekszem egész nap a tv elött vagy gépezek de én úgy érzem ez a minimum amit ezek után megcsinálok. És hálás vagyok mindkettöjüknek, hogy ilyen boldog lehetek. Az egész nevelés kérdése!

Nem kell rögtön elítélni azt, aki kap támogatást.

22/L