Mit tennétek ilyen sógornővel és családdal?
A sógornőm panaszkodik állandóan az anyja szemébe -> h nincs pénzük (napi 2 doboz cigi+mindennap kocsma+minden hétvégén buli, mert a sógornőm koslat a szeretője után), h nekik mennyire hiényzik a mi kislányunk (most lesz egy éves, de kb 2 hónapja nem látták, fel nem hívnak, csak anyósommal pletykálnak minden este, de mikor az anyósoméknál vagyunk ő nem messze száll fel a buszra, tehát ha annyira érdekelné akár le is hívhatna minket), meg h hozzánk nem jó jönni akármilyen családi bulit tartani mert kicsi a hely, legyünk állandóan náluk, ahol nemszól másról a banzáj mint a "jaj gyorsan legyen elmosogatva, elpakolva", egymás után kb 20x söpör fel, de már a párommal azon röhögtünk, h ugyan mit söpör?! tehát meg nem áll a szorgoskodással, persze az anyja és a nagyanyja előtt, hozzánk sosem szólnak, mi alszunk (!) meg internetezünk, mert mást nem lehet csinálni...ez aztán családi buli. a szemembe nagy kedvesek, a hátam mögött meg "nem etetem rendesen a kislányt, nem foglalkozok vele, nem adok gyümölcsöt neki"->pedig nem igaz, csak mert nem előtte teszem meg nem számolok be neki mindenről!!! azért mert sógornőm annyira nagyon foglalkozik a lányával, már a nagyszülők tarják el és mi pénzeljük a nagyszülőket h kajára legyen pénzük meg ugye a legkisebbik unokára.én fogyózzak, nem adnak rendes adag kaját, de persze sógornőm lánya nem baj h marha kövér és a másik 22 évesen csak összejár nap mint nap a palijával se munkahely egyiknek sem és a kistesóra sem vigyáznának otthon, inkább a nagyi...az nem gond.
Nekünk nagy adósságunk van a vállakozás miatt, a férjem halálra dolgozza magát, most jövünk ki belőle szépen lassan.mikor egy apró pici dolgot kért a férjem az anyjától, ő úgy leordította a fejét, mintha embert ölt volna, a párom majdnem sírt h ezt érdemli a szüleitől...A kislányunk 1. (!) szülinapját egy hónappal korábban akarták megtartani, mert sógornőmék akkor érnek rá... én mondtam h azért első szülinapot nemáááár...A nagymama is meggyanusítja a páromat ha hazudozik, mert szombat du.-n nem vitte fel neki a pénzt, holott megbeszélték h vasárnap is jó lesz, mert ugye mit kezd vele egy 85éves hétvégén...meg persze a gyereknevelést is rám akarták erőltetni (!), mert a lánya így meg úgy , az úgy a tökéletes, persze az kimaradt a nagy nevelésből h 6 évesen fenekét kitörölje wczés után meg köszönjön!!!
Bocsi ha hosszúra sikerült, de hogy bírnám szerintetek ezeket a dolgokat rendezni, h ne mindig mi legyünk a szarok és a rosszak?!!?!? mit tennétek a helyemben? nem bírjuk már elviselni ezt a képmutatást, mikor mi egyiknek sem ártottunk, sőt mindig mi segítünk ha autóval kell menni vhová stb...
Kérdésedben benne volt a válasz, javaslom, Te is állj így hozzájuk, mert ilyenen NINCS MIT VESZÍTENED. Ha valakinek fájhat, hogy volt ebből konfliktus, azok nem Ti lesztek.
Ha tovább engeditek ezeket az abnormális folyamatokat, akkor még nem értetek a tűrőképességetek határára. A fontos majd az lesz, hogy észrevegyétek, mikor kell azt mondani, hogy ELÉG VOLT. Ha ezt már most ki tudjátok mondani, akkor én máris szorítok Nektek!
Én értem, hogy van az emberben egyfajta közeledési, alkalmazkodási ösztön de miért kellene az egész életeteet egy üvegbúra alatt élnetek? Mi közük a privát dolgaitokhoz?
Az meg egy vicc, hogy a gyerek szülinapját átrakjátok, ha nincs munkája (ha jól értettem) akkor mi dolga vólna a sógornőnek???
Amíg nem tartatok egy egészséges távolságot tőlük addig ez lessz.
Hanyagolnám a sógornőmet, rövid udvarias látogatásokra szervezném meg a találkozókat, nem szítanám a tüzet, ha pedig ő teszi, akkor azt egy nagyon udvarias de egyértelmű mondattal lezárnám. Ha pedig az anyósom vagy bárki számon kérne, akkor elmondanám, hogy a viszony a tartalmatlan és totálisan felesleges együttlétek miatt gyengült meg, ami egy tudatos döntés volt, mert értelmetlen több időt egymás társaságában tölteni, mint amennyire érzelmileg szükségünk van.
Ugyanakkor azt is elmondanám, hogy nem a békétlenséget akarod, de neked első a te családod és szívesebben töltesz több időt velük olyan környezetben, ahol mélyebb emberi viszonyok vannak.
Hogy én mit tennék? Marha egyszerű:
- Nem érdekelne, hogy a sógornőm mit kavar, miről panaszkodik, konkrétan le se ...
- Ha nem jó neki hozzánk jönni bulizni, akkor nem jön, a buli pedig itt lesz, ha tetszik, ha nem.
- Ha ő szervez bulit: nem megyek, nincs kedvem, nem érek rá, stb.
- Nem pénzelem a nagyszülőket, ha nekik van pénzük pénzelni az unokát. Csak akkor szorulnak ráa pénzemre, ha nincs mit enniük, akkor pedig nem pénzelnek senki mást ugyebár.
- Nem kérnék semmit az anyóséktól, hanem megoldanám magam. Természetesen ők se kérjenek semmit (autóval furikázás)
- A szülinapot akkor tartom, amikor van, nem érdekel, ki mikor jön köszönteni. És nem zavar, ha valaki nem a napján köszönti, hanem pár nappal később, mert esetleg nem ér rá.
És ABSZOLÚT nem akörül forogna az életem, hogy anyósom, vagy BÁRKI MÁS szerint milyen vagyok. Lehetek én a szemében szar és rossz, évente kb. 5-ször találkoznék vele: névnap, szülinap. Azt meg simán kibirom.
Azt nem értem, hogy ha valóban ennyire rosszul viselitek, akkor mi tart vissza ezektől a dolgoktól???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!