Mit tegyek? Miért ilyen velem anyum?

Eléggé hosszú lenne leírni, de vázlatosan: Szüleim most karácsonykor váltak el, "békésen" szóval nem volt kiabálás, tányértörés stb. de előtte emlékszem kiskoromra, mindig voltak összekapások, főleg másfajta vérmérsékletük miatt. Apa megfontoltabb, kicsit szemtelenkedőbb, nem olyan erélyes, inkább visszahúzódó, de van mikor neki is betelt a pohár. Anya egyszerűen szörnyű. Mindenre hevesen reagál, negatívan kezel/fogad mindent. Rögtön mindennek a rossz oldalát nézi, az emberrel üvölteni kezd, és ha az normál hangnemben válaszol még az is baj. Mindenbe beleköt, egyszerűen nem lehet neki megfelelni, azthiszi mindig neki van igaza és hogy ő a legokosabb, és hogy szent és sérthetetlen (értem én hogy ő az anyám, annyi tisztelet meg is van bennem, de most is lek*rvázott és aztmondta "takarodjál a helyedre" én pedig mondtam hoyg nem vagyok a kutyája (közben próbáltam vacsorát csinálni magamnak de már a sírőgörcs rajtamvolt és remegett a kezem)) Az a helyzet hogy bolhából csinál elefántot. Apa ugye elköltözött, de a kapcsolatot tartják, sőt együtt voltunk "nyaralni" (4 nap alatt 3szor sikeresen összevesztünk, beismerem egyikben én voltam a hibás) Meg folyton "eteti" apám (pedig tud magára főzni, és hiába mondja h nem kell, anyum így "nyalizik" neki) Na és a lényeg hogy ugye 2en maradtunk, és én ezidő alatt közben elkezdtem volna önállósulni, meg fogyókúrázni is kicsit. A nyaram úgy terveztem hogy végig motorozom, de sajnos tönkrement a SAJÁT PÉNZEMBŐL vett motorom, így itthon ragadtam, hisz barátaim nyaralni mentek, vagy dolguk volt. Nagy unalmamban rákaptam a sütés/főzésre. Elősször csak kértem anyát hogy hagy csináljam meg én a vacsorát stb. hát már itt felháborodott hogy mitképzelek magamról, ez az ő dolga. Mostmár annyira elfajult a dolog hogy most közöle velem hogy kitilt a konyhából, nekem nincs jogom főzni/sütni, mert az az övé, és hogy engem lehetlen eltartani mert sokba vagyok. (Egy nyomorult tojásrántottát akartam csinálni most, de hogy neki már undora van a tojástól, hogyképzelem hogy a szeme láttára teszem magam tönkre ennyi tojásevéssel - 1 hét alatt a maival együtt megettem 10db tojást - és hogy ő ezt nem tűri, direkt nem vesz oylan kajákat amiket szeretek mert drága - 25ft körül van egy darab tojás, nem hiszem el hogy ez akkora kiadás) Igazából az a baja hogy én igyekszem másképp étkezni mint eddig, mert az ízlésem is megváltozott. Ahelyett hogy chipset és csokit kérnék, kérek zöldséget/gyümölcsöt (mostmég nem is mert mamáméknál terem ingyen!) ez számára felfoghatatlan, idiótának tart, aztmondja az agyammal van baj, és hogy ez nem egészséges étkezés. Az is baja hogy imádom a húst és a tojást ugye. Én tényleg "húst hússal" típus vagyok, kevésbé szeretem a köretet. Emiatt is pszichológushoz akar vinni, mert nem kérek a sülthúshoz egy tányérnyi, hanem mondjuk csak pár kanálnyi rizst. Most azon akadt ki hogy hozott tescoból ilyen zacskós salátakeveréket, és mondta h egyem, én meg mondtam hogy inkább tojásrántottát csinálok. Rögtön "már ezt se eszed meg? te beteg anorexiás vagy, hát éhezel??" (szeritnem egy rántotta jobban laktat mint azok a hetekkel ezelőtt becsomagolt ízetlen levelek.. mert tény hogy szeretem a salátát -> amit frissen megveszek és én csinálok meg..) Elzárta a gáztűzhelyet, majdnem kidobta a már piruló sonkát a serpenyőből és elkezdett velem ordítani hogy egy hüyle k*rva vagyok, és hogy nekem nincs jogom az ő konyhájába lépnem soha többé, és soha nem visz el magával vásárolni, és direkt csak olyat vesz amit nem szivesen ennék meg (komolyan ő tesz sovánnyá ezzel, nem??) és az lesz amit ő akar, és reméli beledöglök (tényleg így mondta) ebbe a hülye életmódba. De hát könyörgöm, én nem mondtam neki hogy nem lehet az.. tőlem egye szalonnávval, a zsíroskenyeret ha az esik neki jól, attól még hogy én nem eszem meg az neki miért baj??? Én ezt nem tudom felfogni. Megőrülök :S Bocsi ha zavaros lett, még most is remegek :S 16/L