Nehéz gyerekkor, tele komplexusokkal, én úgy érzem társa lehetnék, de ha nem hagyja?

Van egy férfi, akivel jó párszor összekavarodtunk, de 3 éve barátnője volt. Mondtam, hogy én szerető nem leszek, de ő hónapokig nem tudta eldönteni mit akar, pedig állítólag nagyon felkavartam a lelkét és nagyon egy hullámhosszon vagyunk, nagyon megértettük egymást, nekem is nehéz gyerekkorom volt, és nagyon meg tudtuk ezt is beszélni, sok bennünk a közös. Mégis miután szakított a bnőjével azt mondta, engem sem keres többet, mert objektívan akarja látni a dolgokat. Végül 1-2 hónap után én kerestem meg őt, hogy sikerült-e rendbe raknia a dolgokat. Azt mondta nem tudja, de kiderült azóta randizgatott más lányokkal, csak azok elhajtották. Megbeszéltük azt is, hogy nem voltak neki egyértelműek az én szándékaim, mondtam, hogy tőlem oké lett volna a dolog, csak nem harmadikként. Mondtam neki többször is, hogy jól érzem magam vele, egy hullámhosszon vagyunk. Úgy éreztem tudnám szeretni, tudnék gondoskodni róla, a kis lelkét helyretenni. Ezt így nem mondtam neki, gondolom ez sértené egy pasi büszkeségét nem? Én rontottam el valamit rosszul? Vagy ő nem így látja vagy annyira töketlen, hogy nekem kéne a szájába rágnom? Fél éve szenvedünk már.