Mit gondoltok azokról a családokról,ahol 8-10-11 gyermek van?Mi lehet az oka,hogy ennyit vállalnak?

Amennyiben felneveli tisztességgel, magyarul minden gyereknek normális ruhát vesz, mindegyiknek külön szoba, minőségi, főtt kaja minden nap, kirándulások, nyaralások, később egyetem, és segítség az életkezdéshez adott, akkor ok.

Lássuk be, ebből nagyon nagyon kevés van, valójában inkább a felelőtlenség okozza. Egy ilyet ismerek, el se járt terhesgondozóba, le se szarta, de kapott házat,mert állandóan fel volt csinálva.

Vannak olyan nagycsaládok, ahol tényleg szépen nevelnek ennyi gyereket is, de: bennem mindig megfogalmazódik, hogy anya vagy apa mennyi minőségi időt tud tölteni egy adott gyerekkel külön, csak vele. Szerintem egy gyereknek lehet rá igénye, hogy csak anyával vagy csak apával megbeszéljen valamit, meg arra is, hogy ha olyanja van, külön elvonuljon, a maga kis cuccaival bíbelődjön, meglegyen a privát szférája a saját igényei szerint. Ha valamennyi gyerek nagyon extrovertált, és szívesen vannak együtt, akkor sok előnye van egyébként, de ha akár egy introvertált gyerek is van köztük, akkor annak, azt kell hogy mondjam, totális sz.vás és pokol az ilyen család. Két nagycsaládos osztálytársam volt, messze nem ennyi gyerekkel, hanem 4, illetve öt testvérrel. Mindkét család vallásos volt egyébként, és szépen nevelték a gyerekeket. Az egyik tök jól érezte magát, felnőttként ő is nagycsaládos lett. A másik introvertált volt, szenvedett rendesen, felnőttként szigorúan egy gyereke lett, mikor összefutottunk, el is mesélte, hogy bár szereti a szüleit és a testvéreit, gyakorlatilag traumaként élte meg a gyerekkorát. És persze csomót kellett vigyáznia a kisebb testvéreire a saját szabadideje, sőt, tanulása rovására is. Nagyon okos lány volt egyébként, de nem tudott diplomát szerezni.

Szóval esélyes, hogy ennyi testvért egy érzékenyebb, befelé fordulóbb gyerek jól megszenved a gondos nevelés ellenére is.

Nyilván mint mindenben, ebben is vannak kivételek, vannak gazdag családok, vannak anyák és apák akiknek végtelen energiájuk van a gyerekeikre és jó érzékük van a háztartásszervezéshez. De nagyon sok ilyen gigacsaládnál a következő problémákat látom:

- nincs mély érzelmi kötődés, igazi kapcsolat a szülő és a gyerek közt. Ennyi gyerekkel nagyon nehéz minőségi privát időt teremteni, főleg sokat, és különösen spontán. Sok ilyen családnál van heti, havi rendszerességgel beütemezve 1-2 óra anyával, de egyrészt ez jóval kevesebb mint amire egy 1-3 gyerekes családban lehetőség van, másrészt mi van ha pont máskor van szüksége a gyereknek extra szülői figyelemre? Hogy tudják ennyi gyerek mellett észrevenni, támogatni, segíteni ha valamelyik gyereket bántották, szomorú, depressziós vagy akármi? Hogy tudnak ott lenni minden fontos pillanatban, minden gyerek ballagásánál, szalagavatójánál, első szerelménél, első csalódásánál, versenyénél, elrontott dolgozatánál, érettségijénél, pályaválasztásánál? Szinte garantált hogy lesz olyan amikor ezek egybeesnek, és ilyenkor az egyik gyerek mellőzöttnek fogja érezni magát.

- szülősítik a nagyobb gyerekeket. Nagyon sok (különösen vallásos) gigacsaládban létezik a “testvéranya” fogalom, vannak akik ebből rendszert csinálnak, összepárosítanak kisebb gyerekeket nagyobbakkal akik “felelősek” értük, akikhez szaladhatnak a lelki gondjaikkal, akik felöltöztetik őket reggel, lefektetik őket este. De ahol nincs kimondva ilyen rendszer, ott is garantált hogy a legidősebb 2-3 gyerek felé óriási lesz az elvárás hogy besegítsenek, vigyázzanak a kistesókra, ide-oda szállítsák őket, átvállalják a hatalmas háztartás okozta terhek egy részét. Ez hatalmas lelki teher tud lenni, és szerintem nem fair ennek kitenni egy gyereket csak mert anyuapu úgy döntött hogy még 8 kistesó kell.

- sokszor van vagy az összes gyerek vagy legalább az egyneműek/egy korosztály csoportként kezelve. Ez nyilván szervezési és anyagi okokból történik, nem rosszindulatból, de rengeteg ilyen családnál jellemző hogy “a gyerekek mennek táborba”, “a fiúk járnak focizni” vagy a “kicsiket viszik úszásra”. Egyszerűen lehetetlen 10 gyereknek tízféle edzésre, tízféle iskolába, tízféle szakkörre járnia, ez viszont elnyomja az egyéni érdeklődést és egyszerűen kevesebb lehetőségük lesz az életben.

- nagyon el kell lenni eresztve anyagilag hogy tíz gyereknek ugyanazt meg tudja adni az ember mint egy átlag középosztálybeli család egynek vagy kettőnek. Akiket ismerek családokat, ott alap hogy legalább a kamasz gyerekeknek saját szobája legyen, még ha csak egy gipszkarton fallal van is kettéosztva a szoba. Ez 1-2 gyereknél annyira nem nagy szám, de tizenegy szobás házat hol találsz? Egy gyereknek ha veszel egy könyvet az 4000 forint, ha mind a tíz gyerekednek veszel egy-egy könyvet az 40 000. Hogy viszed el őket nyaralni? Mi van ha mind a tíznek szemüveg kell vagy fogszabályzó vagy telefon, egyszerre kell nekik osztálykirándulást befizetni vagy új téli kabátot venni? Ekkora családdal egy koncert, egy kiállítás, egy színházi előadás vagy mozifilm akkora kiadás mint másnak egy négynapos nyaralás. Arról már ne is beszéljünk hogy hogy fizetnének ki külföldi utakat, jogosítványt, autót, egyetemet, lakást, esküvőt a gyerekeknek mert az már majdhogynem lehetetlen. Különösen hogy ekkora családdal szinte kizárt hogy az anya dolgozzon, hiszen 10 gyerekre főzni, takarítani, bevásárolni, számon tartani a programjaikat bőven lefoglal egy embert.

- jellemzően sok a gyerekek közt a konfliktus, a súrlódás, a kötelező kompromisszum. Ennyi gyerek mellett nincs egyedüllét és csend, se olyan hogy mindenki egyfélét akar vagy egyfélék lennének a szükségleteik. Hogy szervezel olyan programot ami leköti a háromévest és a tizennyolc évest is? Hogy éred el hogy az ovisok sose zavarják a gimnazistákat a tanulásban? Hogyan biztosítod minden gyereknek legyen annyi privátszférája, csendes ideje önmagára amennyit akar, de ne is legyen egyik gyerek se kiközösítve, egyedül hagyva? Akár olyan apró részletek is minimum gondos tervezést igényelnek hogy mikor vacsoráztok ha a legkisebbet hétkor már altatjátok, a nagyobbak meg nem is éhesek fél kilencig mert háromkor ebédelnek amikor hazaérnek a suliból?

Még sorolhatnám, de arra akarok kilyukadni hogy két különböző dolog megfelelően felnevelni egy gyereket (ételt, lakhatást, az alapvető minimumot megadni) és élményekben és lehetőségekben gazdag, stimuláló, érzelmileg stabil és boldog gyermekkort biztosítani. Ha egy pár tud tíz gyereket az utóbbi módon nevelni, hajrá, sok boldogságot. Ezt én nem tudom információk nélkül megítélni úgyhogy konkrét családokról nem lesz ismeretlenül rossz véleményem. De be kell látni hogy ez nehéz és ritka, és ha valaki tudatosan azt választja hogy tíz gyereket nevel a minimumon ahelyett hogy hármat nevelne a maximumon csak azért mert ő tíz gyereket akar nehéz nem önzőségnek látni.