Erre mondják, hogy mérgező szülő/nagyszülő? Szerintetek rosszul állok hozzá a nagymamám emlékéhez?
Sziasztok!
Ma régi fényképeket nézegettem, és így a hajdani nagymamámon gondolkoztam el.
Anyai nagymamám volt, nem gonosz, de nem egyszerű természet... Valahol ott kezdhetném, hogy benősült egy gyerekkel a háború után egy volt földbirtokos családba, amelyiktől elvették a birtokait, így nagypapám múltjára (földbirtokos nemes), igen büszke volt, és elkezdett nagyságos asszonyként viselkedni, miközben szemfelszedőként dolgozott (nem leszólásként mondom).
Viszont volt egy nagyon nyers stílusa... Pl. nagypapámat egyszer anyám elmondása alapján lenyomorékozta (nagypapám a háborúban az egyik lábát), amire nálam nincs mentség (hirtelen felindulás, stb. ezt én spontán őszinteségi rohamnak hívom). Nagypapám a születésem előtt 9 évvel meghalt.
Ezekből kifolyólag anyámnak minimum egy diplomás férfit képzelt el, ami nem jött be. Apám nem rendelkezik diplomával, nem úri neveltetésű, de csak olyan mértékben alpári, ami még vicces. Vállalkozóként dolgozik. Úgy ismerkedtek meg anyámmal, hogy anyám pártfogó-felügyelő volt, és apám mellé osztották be, aki felfüggesztettet kapott kocsmai verekedésért (az elmondása szerint az akkori barátnőjét molesztálták).
Nagymamám és apám így nagyon rosszul jöttek ki. Apám mesélte, hogy az esküvőn nagymamám még az apámék által bérelt limuzinba sem volt hajlandó beszállni, plusz a lakodalomra sem ment el, mert "kezdődött a sorozata".
Végül borzasztó viszonyban váltak el a szüleim. Anyámat nem kérdeztem erről soha (egyszer beszélt apámról, hogy van hogy nem ahhoz megyünk hozzá, akihez kéne, de ő örül ennek, mert így én és a testvérem se lennénk), már nem is kérdezhetem (meghalt). Nagymamám húga még él, ő többet mesélt ezekről az időkről. Nagymamám még anyám terhessége alatt is szidta apámat, pedig akkor még rendben voltak a szüleim között a dolgok, pedig anyám akkor volt a legboldogabb egész életében az elmondása szerint. Nagymamám húga szerint anyámat arra is rávette az anyja, hogy a gyerektartásról mondjon le...
Nagymamám aztán sokat segítette anyámat anyagilag, de sokszor mondta, hogy nélküle az utcán kéne élni (ezt nekem és a tesómnak is mondta). Plusz sokszor úgy szidta anyámat, mint a legolcsóbb nőt... Minden rokonom, aki élt akkor, megerősíti, nélküle is váltak volna a szüleim, de nem így...
Anyám többször mondta nekem, hogy ha nagymamám túlélné őt (nem sokon múlt, hogy így legyen), akkor ne hagyjam, hogy még a temetésen is zaklasss őt. Hirtelen mondta mindig, de jelzésértékű a dolog...
A lényeg, hogy nem arról van szó, hogy örülök, hogy a nagymamám meghalt, de szomorúsággal sem tölt el. Pl. ha temetőbe viszek virágot, "csak anyámnak viszem". Igaz, hogy anyámtól bocsánatot kért, de tőlem vagy a testvéremtől soha.
Bocsi a hosszú terjedelemért és köszi a válaszokat.
25/F
válasza:A huszadik század sok embert tönkretett lelkileg. Ez megesik. Az én dédszüleim sem voltak jobb emberek. Érdekel az életük, és ennyi.
Senkit nem érdekel hogy állsz az emlékükhöz, ez a te privát dolgod. Azt csinálsz amit akarsz.
válasza:Engem nagyon kevés rokonom halála töltene el szomorúsággal, bármennyire is elborzasztja ezt egyeseket.
Csak az anyai nagyszüleimet ismerem (az apai nem is akart látni).
A nagyanyám Ratkó-gyerek volt és bár megértem, hogy ő is szenvedéssel nőtt fel (azért a dédnagyanyám kegyetlenségéről is maradtak fent történetek), de ezt tovább vetítette anyámra, majd ránk, az unokáira is.
Soha, senkinek nem mondta, hogy "köszönöm", "kérlek", "bocsánat" vagy egyáltalán beismerni, hogy valamiben tévedett (bármilyen kicsi dologban). Mai napig rideg, távolságtartó és hirtelen haragú, aki kiabálással, ütésekkel és bűntudatkeltéssel próbálja elérni a céljait. 16 évesen tudtam meg, hogy van 2 kisebb testvére, akik minden felületről letiltották (próbálkozott facebookon bejelölni őket, majd sértődöttségében az egész fiókját törölte), ha kiderült, hogy ő hívja őket, akkor lecsapták a telefont 40-50 évvel később is.
A nagyapámnál már 14 évesen megtudtam, hogy van egy öccse. Ő a "klasszikus" családmodellben hisz: az asszonynak kuss a neve, ha a gyerek megszólal, akkor vérzésig verni szíjjal a szemtelenjét. 8 órakor reggeli, délben ebéd, 16 órakor uzsonna, 19 órakor vacsora. 1 perces késés is verést vont maga után. Élvezettel dobja le és ütögeti a haldokló kutyát is (megtörtént eset). Ő se tartja a testvérével "valamiért" a kapcsolatot.
Az anyám... ő gyenge és életképtelen lett, amit valahogy nem is csodálok ilyen háttérrel. 20 évesen teherbe esett apámtól "véletlen", annyira szabadulni akart ebből a környezetből. Esküvő, kaptak egy lakást, gyerekek. Igen, de ő utálja a gyerekeket... Egész gyerekkoromban a bátyámmal voltam egy kicsi félszobában, ahol suttogva beszélgettünk, mert nem szabadott megzavarni a másik szobában lévő 0-24 pihenést. Ha korán volt és megreccsent egy parketta alattunk, akkor már visítva vert minket fakanállal, hogy dögöljünk meg. Az apám egyébként nagyobbat ütött, rettegtünk otthon lenni. Minden szünetben le voltunk passzolva a csodás nagyszülőkhöz, ahol egy másfajta rettegés volt.
Nézem, ahogy a nagyszüleim évről évre rosszabbul vannak és közönyösen tudomásul veszem, hogy meg fognak halni. És nem érdekel, ahogy a saját szüleim halála sem. Miért kéne ilyen embereket sajnálni? Nem tartom őket jó embernek felnőttként sem. Miért kéne haláluk után szeretettel és tisztelettel gondolnom rájuk? Nem nagy teljesítmény szexelni védekezés nélkül.
válasza:Ne haragudj, tudok hogy fáj hogy ezt mondja egy idegen, de gonosz volt. Nagymamám is tök ilyen, mintha őt írtad volna le.. ugyanolyan dolgokat csinált...
Él még. Kötelességből, meg mert anyagilag támogatott (keményen fel is hánytorgatja) meg mivel már mindenkit elmart maga mellől, látogatom, segítek neki.
Néha rosszul érzem magam, mert ha bele gondolok nem érzek iránta különösebb szeretetet, nem érzem hogy szomorú lennék ha meghalna.
Saját lányának olyat mondott (miután nagynéném férje agyvérzést kapott) hogy: Na mi van a nyomorék ferjeddel, remélem megd""lik.
Nagypapám az általam ismert legjobb ember volt... Azt mondta rá hogy azért halt meg , mert rossz gonosz ember volt... Holott papa több mint 50 évig kinyalta a seggét, eltűrte a hülyeségeit.
Mama kikészítette, szívbeteg lett, még ma is élne szerintem amúgy.
Rajtam kívül egy unoka sem áll vele szóba. Én is kaptam már meg hogy dögöltem volna meg amikor megszülettem.... Csak mert 25 évesen elköltöztem otthonról és nem neki ugráltam.
Anyám ugyanolyan gonosz lett mint ő. Egymást szidják átkozzák. Meg mindenkit. Erről szól az életük. Mindent jobban tudnak, mindenkinél jobbak... nincs is mellettünk senki...
Valami pszichés betegségük is lehet, meg szerintem te mamádnak is volt, de mellé társul egy mérhetetlen megmagyarázhatatlan gonoszság.
Attól hogy valaki beteg pszichésen, attól még nem gonosz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!