Szülök felépitenek egy kis házat (a csaladi haz melle), hogy a lányuk ott élhessen örökké? Kinek van igaza?

de most komolyan, milyen hlye szülők ezek már, nem láttak még gyereket? ez ugyanaz a kategória, amikor a kicsi kutyát vagy lovat akar, megveszik nagy hévvel, mert annyira nem láttak még gyermeklényt (és annyira nem emlékeznek rá milyenek voltak annyi idősen)hogy lövésük sincs róla milyen gyrosan változik még az akaratuk...

mondjuk a csajnak is ennyi esze van, én most vagyok 21, de már háromszor odébbcuccoltam és élettervet változtattam, mióta leérettségiztem...

Telt rá, megépült. Remek. Még később hasznát veheti.Vagy akár a szülők is. Nem illene fizetnie semmit. Most épp ez a szakasz jött el az életében. Egyik unokatesóm is megkapta a padlásteret berendezve, aztán elköltözött, sose élt ott, aztán pasijához költözött. Ezt meg most kiadják, később meg lehet bármi.

Ha 18 éves koráig elfért a szülőkkel egy házban, pár évig még húzta volna, ahogy más is, azért felesleges volt megépíteni. De ennél már csak drágább lesz minden, abból a szempontból meg nem.

Itt a szülők hibáztak. A 18 eves szinte gyerek, amiatt mert meg semmit nem tapasztalt meg az életből. Ilyenkor még bármi lehet.Nem értem miért kellett rögtön nekiallni építkezni, hiszen raert volna később is. Arról nem is beszélve hogy aranyos hogy egy kis házat odaepitettek de ha nagycsaládot szeretne mi lesz? Vagy a párja nem akar anyósékkal lakni..

Mondom előre kar volt meglépni, utolag meg ezen kár duzzogni. Fizetni nem fizettetnék vele semmit. Amugy meg oke hogy a lanynak építettek de kinek a neven van? Valszeg a szülőkén.

A kérdés bevezető mondatában elég szépen rá van tolva a gyerekre a felelősség. Hogy "meggyőződve mondogatta"... De ez többféle indíttatásra történhetett. Az egyik véglet az, hogy a gyermek követelte ki magának, hogy nekem nem jó a saját szoba a házban, nekem külön ház kell! Na ezt tartom a kevésbe valószínű verziónak. A másik szélsőség meg az, hogy a szülők addig duruzsolták tele a fejét, hogy milyen jó lesz neked itt, meg mindig segíteni fogunk, meg ha megöregszünk te segítesz bennünket, úgy élünk itt majd közösen mint az angyalok stb, szóval addig erőltették a dolgot, míg el nem készült a külön ház. Nyilván az igazság valahol a két szélsőség között van. De hát arra a kérdésre egy szüleit tisztelő gyerek mit felelhet, hogy mit szeretnél ebédre; paprikás csirkét nokedlivel, vagy paprikás csirkét nokedlivel? Nyilván az egyetlen választási lehetőség a paprikás csirke nokedlivel. Tizenévesen, a szülőktől való anyagi függés közepette vajon mit választana bárki, ha túl határozottak a szülők? Nyilván paprikás csirkét nokedlivel! No én valahol a két szélsőség közt, azt tartom az inkább valószínűnek, hogy a lakhatásról nem egy konstruktív és minden lehetőséget figyelembe vevő diskurzus folyt. Hanem a szülők rátolták az akaratukat a gyerekre.

Valószínű a kérdést is a szülő tette fel.

Akik a történtek miatt még meg is sértődtek, és most megy az érzelmi zsarolás, hogy mi itt a házadra költöttünk egy vagyont, te meg lelépsz és itt hagysz bennünket?

Ha a szülői szeretet megmaradt volna, fel sem merül, hogy a kérdés közzé tétessék. Az meg pláne nem, hogy a szülők a "kis ház" árát felszámolják a gyermeknek. Hiszt ott maradt nekik. És ahogy több kommentelő is javasolta, ki lehet adni és a hasznát élvezni. Csak hát a szülőknek nem ez volt a terve, és most a sértettség olyan lehetőségeket is előhoz amelyek nem helyénvalóak.

Én sosem hoznám ilyen helyzetbe a gyermekemet!