Megkaptam a lakást, de semmit nem használhatok benne? Ennek mi az értelme?

Tavaly vettünk nekem egy lakást, de szerkezetkész állapotban volt, így bőven volt mit csinálni rajta még. Végre elkészült, de éppen az nincs mondva, hogy ne menjek oda haza... Az anyámmal közösen választottunk ki bele mindent, mert nagyon jó a stílusa és maximálisan bízom benne, de ő sokszor túlzásokba esik/esett. Pl. nekem nem kellett volna 60.000ft/m2-ért padló, vagy Olaszországból hozatott konyhabútor, stb. Ő erősködött, hogy de, mert ha már veszünk valamit, akkor ne gagyit. A végeredmény tényleg gyönyörű lett, viszont SEMMIT nem csinálhatok itthon. Ne fürödjek órákig, mert FELÁZIK a kád (igen, a nevelőapám ezt mondta). Ne főzzek a konyhában, mert tönkremennek a bútorok és a nappaliban is átveszi a kajaszagot a kanapé, meg a szőnyeg és a függöny. Ne mindig ugyanott aludjak az ágyban, mert besüpped a matrac. Gyűjtsem a szennyest, ne mossak minden másnap.

A másik, hogy az egész család úgy járkál ide, mintha itt élnének. Teszem azt, hallom hogy megáll a ház előtt egy autó és valaki már nyitná az utcaajtót és jönne be, mintha itt lakna. Én ettől kivagyok, mert pl. hiába van még kulcsom anyáékhoz, vagy apáékhoz, mindig szólok, ha megyek és csengetek. Ma is felhív a mamám, hogy sütött sütit és leküldi anya tesójával. Mondtam, hogy oké, direkt figyeltem a csengőt is. Megyek ki ajtót nyitni, pont itt volt két barátnőm is, úgyhogy mondtam, hogy légyszi ne jöjjön már be, mert napozunk, itt fekszenek bugyiban. Erre lök félre, hogy de de, ő bejön. Általában ő az, aki napjában kétszer próbál bejönni, aztán órákon át itt ül, meg kölcsönkér mindent. Mondtam már, hogy ezt ne csinálja, nem is vagyunk olyan jóban, ne jöjjön ide minden nap. Anyát is kértem már, hogy beszéljen vele, de semmi hatása. Ráadásul én sokáig másik városban éltem (egyetem miatt) és ahhoz szoktam, hogy oda akkor jön bárki, amikor én hívom őket. Vagy ha valaki csengetett, megvárta, hogy behívjam, nem pedig rám törte az ajtót a kérésem ellenére...

Minden napra jut valami és már sok. Eddig finoman célozgattam, semmi hatása nem volt. Szerintetek "csapjak az asztalra" és vessek ennek véget? De megbántani sem szeretnék senkit, mert azért nagyrészt a családomnak köszönhető minden, amim van...