Megkaptam a lakást, de semmit nem használhatok benne? Ennek mi az értelme?
Tavaly vettünk nekem egy lakást, de szerkezetkész állapotban volt, így bőven volt mit csinálni rajta még. Végre elkészült, de éppen az nincs mondva, hogy ne menjek oda haza... Az anyámmal közösen választottunk ki bele mindent, mert nagyon jó a stílusa és maximálisan bízom benne, de ő sokszor túlzásokba esik/esett. Pl. nekem nem kellett volna 60.000ft/m2-ért padló, vagy Olaszországból hozatott konyhabútor, stb. Ő erősködött, hogy de, mert ha már veszünk valamit, akkor ne gagyit. A végeredmény tényleg gyönyörű lett, viszont SEMMIT nem csinálhatok itthon. Ne fürödjek órákig, mert FELÁZIK a kád (igen, a nevelőapám ezt mondta). Ne főzzek a konyhában, mert tönkremennek a bútorok és a nappaliban is átveszi a kajaszagot a kanapé, meg a szőnyeg és a függöny. Ne mindig ugyanott aludjak az ágyban, mert besüpped a matrac. Gyűjtsem a szennyest, ne mossak minden másnap.
A másik, hogy az egész család úgy járkál ide, mintha itt élnének. Teszem azt, hallom hogy megáll a ház előtt egy autó és valaki már nyitná az utcaajtót és jönne be, mintha itt lakna. Én ettől kivagyok, mert pl. hiába van még kulcsom anyáékhoz, vagy apáékhoz, mindig szólok, ha megyek és csengetek. Ma is felhív a mamám, hogy sütött sütit és leküldi anya tesójával. Mondtam, hogy oké, direkt figyeltem a csengőt is. Megyek ki ajtót nyitni, pont itt volt két barátnőm is, úgyhogy mondtam, hogy légyszi ne jöjjön már be, mert napozunk, itt fekszenek bugyiban. Erre lök félre, hogy de de, ő bejön. Általában ő az, aki napjában kétszer próbál bejönni, aztán órákon át itt ül, meg kölcsönkér mindent. Mondtam már, hogy ezt ne csinálja, nem is vagyunk olyan jóban, ne jöjjön ide minden nap. Anyát is kértem már, hogy beszéljen vele, de semmi hatása. Ráadásul én sokáig másik városban éltem (egyetem miatt) és ahhoz szoktam, hogy oda akkor jön bárki, amikor én hívom őket. Vagy ha valaki csengetett, megvárta, hogy behívjam, nem pedig rám törte az ajtót a kérésem ellenére...
Minden napra jut valami és már sok. Eddig finoman célozgattam, semmi hatása nem volt. Szerintetek "csapjak az asztalra" és vessek ennek véget? De megbántani sem szeretnék senkit, mert azért nagyrészt a családomnak köszönhető minden, amim van...
Nekem ez sokkal korábbról bűzlik, ebből akkor kellett volna kihátrálni vagy az asztalra csapni amikor neked veszik a lakást de meg van vétózva a te véleményed hogy milyen legyen a padló.
Itt tényleg nem a lakás az alapprobléma, hanem hogy felnőtt ember létedre nem mersz ellentmondani a családodnak és látszólag sose álltál még bele egy konfliktusba sem ellenük. Igen, tőlük kaptál mindent, ezért legyél hálás, de a hála nem egyenlő azzal hogy semmiféle határt nem vagy képes meghúzni. Ha valamit nem akarsz, azt mondod hogy nem. Ha ők azt mondják hogy de igen, akkor azt mondod hogy nem. Ez abszurdum hogy a saját konyhádban nem szabad főznöd mert a nevelőapád azt mondta. Mi fog történni ha mégis főzöl? Mérges lesz rád? Ezt fel kell vállalnod ha nem akarsz így élni egész életedben. Megver? Akkor fel kell jelenteni.
Én is valamiért előzővel értek egyet,hogy itt a probléma sokkal mélyebben gyökeredzik,és ez a ház ügy,meg ne főzzön otthon,a kád felfázik,berendezik ahol ő él,benyomulnak az életterébe bármikor csak a tünete a valódi gondnak ami nem most kezdődött.. A jólétért sem kell lemenni ennyire kutyába.. Bár tudjuk van az a pénz hogy korpásodik a fejünk,csak akkor nem kell meglepődni hogy viszket is...
70F
Megmondom, mit tennék. Szerintem ez akkor is jó, ha nehezen konfrontálódsz. Áthívod apudat-anyudat, akiktől a lakást kaptad. Csak őket! Más ne legyen ott. Felteszed a kérdést, hogy tiéd-e a lakás, a te otthonod-e? Erre úgy is rávágják: igen. És akkor itt szépen felsorolod, hogy miért nem érzed az otthonodnak. (Amiket nekünk írtál.) Milyen otthon az, ahol nem lehet főzni? Ez egy múzeum, ahol nem lehet érinteni semmit. Nagyon kéred őket, mert feltételezed, szeretetből, gondoskodásból vették, állítsák le a rokonaikat. Ez főleg anyukádat jelenti, kinek férje osztja az észt. (Bár ezt bocs, de le is lehet szärni). A nagyobb gond a nagybáty, aki ott héderel órákat. Ne jöjjön, akkor jöjjön, ha te hívod. mert ha csak annyi, hogy jelezzen előre, max. jelez előre, de azért még ugyanúgy ott lesz. Apukád csak nehezéknek kell, de legyen ott, mert akkor anyukád nem ráz le könnyen.
Gondolom, nagybátyádat az zavarja, hogy neki nincs külön lakása, de ez mindegy is. Semmiképp ne hagyd ott ezt a lakást, csak tegyél már érte legalább ennyit, hogy kinyitod a szád.
Valószínű azért nem meri kinyitni a száját szegény, mert fél attól hogy mehetne lakni az utcára a csilli villi alá tett olasz konyhás puccházból. Már akkor kinyithatta volna mikor még a padlóba se volt bele szólása,vajon miért nem tette akkor,mert már akkor zsarolva volt ezzel,az lesz amit mi mondunk vagy intézed magad alá a lakást történetet sejtek.. Ezért van nagy ára a mások által alánk pakolt dolgoknak,főleg ha nem őszintén adják hanem azt várják hogy cserébe úgy táncoljon ahogy ők fütyülnek.
70F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!