Hogy lehet normálisan élni ha te vagy a család feketebáránya?

elgyászoltad apád "lelépését"?

Sajnálom, tényleg! Az igazat megvallva szerintem természetes és normális a reakciód. Persze vannak akik a szülők lelépését inkább megváltásnak élik meg, de azért ez nem a többség. Nyilván szeretsz enni, de a depresszió ezt csak fokozza. Azért azt nem lehet mondani, hogy nem értél el semmit se és senki vagy. Azt írod van férjed, sok lány ilyen korban még a szórakozóhelyeken rázza a p...ját és k...kodik jobbra-balra. Téged pedig már érdemesnek tartott valaki arra, hogy elvegyen. Még nagyon fiatal vagy és hosszú az élet ami biztosan formálni fog téged is, akár 5 vagy 10 év múlva is teljesen más ember lehetsz. Nyilván nem tudni, hogy dolgozol-e vagy csak otthon vagy mint háztartásbeli. Amivel persze nincs gond, főleg ha gyerekeid vannak vagy majd lesznek. Lefogyni pedig a saját egészséged miatt kell, de ez egy nagyon nehéz dolog. Igaz nem jó megoldás, de inkább koplalj 1-2 napot és utána egyél ahogy szoktál és ezt így folytasd, aztán ha a súlyod normálisabb elkezdhetsz tényleg keveseket enni. Hirtelen semmiképpen se kezdjél drasztikus hosszú diétába, mert nem bírnád ki. Motiváljon egyébként tényleg a jövő, hogy a leendő gyerekeid miatt meg kell tenned és még egy nagyon fontos dolog! Nem ismerem nyilván a férjed, de ha jó feleség és anya leszel minimális az esélye, hogy a gyerekeid apja az az a férjed úgy lelép, mint ahogy az apád is tette. Szóval szedd össze magad, menni fog az!

Igazából neked a férjeddel kéne kezdened valamit, mert a származási családodról - ha már férjhez mentél - le kellett válnod. Szóval vele beszéld meg, és együtt találjatok ki valamit.

Akkor jobb az életed, mint nekem. 22,5 vagyok, egyedülálló anya, és bizony nem kis fejtörést okoz nekem se az életem igazgatása. Annyi, hogy én is kb fekete barika vagyok, de engem elfogadnak így a szüleim, a többi rokonom meg nem érdekel, akinek nem felelek meg évek óta nem láttam. Ja, egyébként nekem is volt több depressziós időszakom, az öngyilkossággal is kicsit kacérkodtam, csak besz@ri voltam szerencsére. Tudom elég sablonszöveg, de az eső után ott a szivárvány, vagy ha úgy tetszik egyszer fent, egyszer lent. Akármilyen is vagy, abban biztos lehetsz, hogy valaki elfogad így is. A férjed biztosan, különben nem lenne veled. Próbálj meg pozitívan gondolkodni, és úgy is cselekedni. Nem egyszerű, de a vonzás törvénye működik. Ha mindent negatívan látsz, és csak arra tudsz gondolni mi hogyan mehet tönkre tönkre is fog menni minden, mert ezt vonzod be. A viselkedéseddel, s hozzáállásoddal, mindennel.

Ha pedig a változás iránya akarsz elindulni próbáld ki magad valami újban. Járj szakkörre, vagy kezd el egy OKJ-t, hátha segít. Nem egyszerű megtalálni miben vagy jó, de valakiben mindenki jó. Nálam ez a magolás, a nyelvérzék, és a masszázs. Én is éreztem már magam vakvágányon. Pl tanultam vendéglátózni is, de be kellett látnom, hogy ahhoz nem vagyok elég ügyes. Lehangoló volt, de az élet mindig valahogy a megfelelő irányba lökdös.

Amit tudok még ajánlani, az tényleg az, hogy gondold át miben lehetsz jó és kezd el magad képezni benne. Én pl a válaszolás után mentem egy képzésre (már egy jó hónapja jelentkeztem rá), és igaz, hogy csak két napos volt, de borzasztóan feltöltött önbizalommal. Jól esett, hogy béna, ügyetlen személyként találtam valamit amiben ki tudok bontakozni. És hidd el mindenki jó valamiben. Csak adj magadnak időt rá, és ha úgy érzed egy adott dolog vonz, vagy érzéked lehet hozzá vágj bele. Maximum rájössz, hogy mégsem ez a te irányod, és akkor másfele keresel tovább. #6 voltam.