Nem haragudnál, ha ilyet mondana egy barátod?

A barátságban nincs udvariaskodás, a barátok tudják a legjobban megsérteni az embert, de ők a legőszintébbek is. Nagyon fiatalok vagytok, lehet, ő így akart bíztatni, hogy úgysem sikerül, valakinél beválok, annál inkább ráhajt, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét. Azt pedig erős túlzással sem nevezném barátságnak, ahol nem lehet megbeszélni a sérelmeket, hanem egyszerűen csak nem állsz szóba vele. Lehet, hogy leérettségiztél, de érett még nem vagy. Nem kéne mindent túlkombinálni, amiért ilyet mond, hogy lehet azt a következtetést levonni, hogy akkor már biztos tetszel neki? Túl nagy a fantáziája egyes embereknek. Szegény srác meg őrlődik, hogy mi lehet a bajod, mikor semmi rosszat nem csinált. Ha ezt sikerül is megbeszélni, ezek után biztos kétszer is meggondolja, hogy mondja el neked a véleményét, nehogy még vérig sértődj.

Akkor most mit vársz tőle? Hason csússzon előtted, hogy a bocsánatodat kérje? Elmondtad, biztos nem hülye és felfogta, de továbbra sem érti, mi ez a durcázás, hogy nem beszélsz vele. Én a helyében inkább hagynálak, mert ez minden, csak nem barátság. Egyszer majd megjön az eszed, hogy nem lehet így bánni "barátokkal".

Hagyjon békén? Azt írtad, olyan jóban voltatok, hogy szinte az öcséd volt... akkor helyre kéne tenni ezeket a jelzőket a fejedben, mert az, hogy barát, és az, hogy valakit testvéredként szeretsz nálad valahogy másképp működik. Egy rossz beszólás és száműzöd.