Senki se tud szeretni?
Amióta az eszemet tudom, anyámnak csak teher voltam! Nem voltam a legjobb gyerek, néha hisztiztem, feleseltem vele, nem csináltam meg a házimunkát,amit kiosztott rám, de sose kerültem nagy balhéba, mindig jó tanuló voltam anélkül, hogy ezt ő erőltette volna, elit gimibe jártam most meg az ország egyik legjobb egyetemére, tizenévesen se jártam piálni/bulizni. Mégis, sose voltam elég neki, sose éreztem, hogy szeretne. Azt hiszem, mert apám akkor hagyta ott, amikor velem volt terhes, talán erre emlékeztetem. Mindig önállónak kellett lennem, mert én "erős vagyok, mindent megoldok egyedül", ezért a lelki betegségeimmel is egyedül voltam hagyva.Sokat veszekedtünk már tini koromra.
Lassan 1éve,hogy elköltöztem otthonról, azóta, úgy érzem jobb a kapcsolatunk, mint valaha. Bár nem beszélünk minden nap, még mindig nem a legbelsőségesebb, de végre nem veszekszünk, el tudunk beszélgetni, úgy érzem számíthatok rá és ő is rám.
Erre ma összevesztünk a barátommal, aki azt is a fejemhez vágta, hogy amikor legutóbb kettesben beszélgetett anyámmal, anyám azt mondta neki, hogy nem akarna visszafogadni soha és tök jó neki és a nővéremnek nélkülem.
Egyrészt borzalmasan kiborultam, hogy ezt mondta (merthogy el is tudom hinni róla, korábban is mondott ilyesmit) másrészt nagyon szíven ütött, hogy a barátom kihasználja az egyik érzékeny pontom.
Nem vagyok egy angyal, nem vagyok tökéletes, ideges vagyok, amikor stresszes vagyok, elfelejtek dolgokat vagy elcseszek, de barátomat mindig védtem még akkor is, amikor anyámmal volt konfliktusa, anyám pedig bármit mondott vagy tett ellenem, mindig megbocsátottam és szeretettel fordultam felé.
Komolyan ennyire szerethetetlen vagyok??? Ezért kellene élnem ezen a világon, hogy mindenki belém rúgjon és kihasználjon? A saját anyám és a párom, akivel 3.5éve együtt vagyok és állítólag mindennél jobban szeret? Mit kellene tennem, mindenkivel megszakítani a kapcsolatot és teljesen egyedül maradni, vagy lenyelni, hogy szeretni senki se tud és becsülni, hogy legalább nem vagyok egyedül??
Szerintem ez, azért nem ilyen egyszerű.Miért kéne lenyelned, hogy bántanak?
Ha anyukádnak teher vagy, akkor jobb, ha nem mész haza, mert abból semmi jó nem fog kisűlni.
Az, hogy a barátod ilyen/és ilyen dolgokat vág a fejedhez/, hát nem tudom.Meg kellene beszélned vele normálisan, mert a szeretet szerintem nem erről szól.
Az a baj, hogy anyád egy nárcisztikus.
És te akarva akaratlanul ugyanilyen barátot valasztottal.
Tudom én is.
Ok nem veszik ezt sértésnek.
Ha másnak mondják.
Gondolom, a barátodat tökéletesnek érzed, de van benne valami fura.
Ha vita van nem válogatja meg a szavait, valahogy nem lehet sok dologba kimondani az igazat.
Olyan dologban, ami az ő hibajarol szól.
??
6os,még sose hallottam, hogy PTSD lehet ilyen helyzetekben is, most olvastam utána és eléggé megijesztett, szó szerint minden egyes dolog 100%ig igaz volt rám. Nyilván nem öndiagnosztizálok, de sokmindent megmagyarázna, pl hogy miért nem emlékszem szinte semmire 11-12éves korom előtt...
7es,én is elgondolkoztam már rajta, hogy anyukám nárcisztikus, de barátom nem az. Neki is van lelki betegsége, de nem ez... Ahogy sajnos nekem is és a nővéremnek is, nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy mindenki a környezetemben kűszködik ilyennel vagy komolya ilyen a világ, hogy mindenkiben ilyen nyomokat hagy? :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!