Mikor jutottatok el arra a pontra, hogy úgy elitek az eleteteket, ahogy nektek jó, és nem érdekel más, többek közt a család véleménye sem?

Előtte se mondom, hogy érdekelt mások véleménye, csak sajnos hagytam magam belekényszeríteni a dolgokba.

Például rokon látogatások, nem volt kocsim így hoztak-vittek. Menni persze muszáj mert "úgy illik" akár esküvő, akár bármi összejövetel. Aztán mindig bántam, hogy ott voltam, és hallgathattam a "tanácsokat" az élethez.

Most, hogy van kocsim, meg életem szimplán leszarom őket. Vagy haza sem megyek, vagy elhúzok szó nélkül onnan.