Családon belül mennyire adjátok egymásnak a dolgaitokat? Irigység, hogy a drágább, féltett dolgaimat nem akarom puszira odaadni?

Apukámmal ma eléggé összevesztem, mert nálunk voltak unokatesómék, és több holmimat szó nélkül odaadta a két lánynak. Vagyis úgy volt, hogy most lett kész a szobám (festés + új bútorok) és megnézték a sminkes részt is. Apa közben elkezdte mondani, hogy na az egy fekete lyuk, mert hogy itt annyi smink van, mint egy nagyobb plázában. Ez valahol igaz, mert a sminkelés nekem egy hobbi igazából, rengeteg videót nézek róla, magamon is elkészítek mindig valamit. Sok van, de próbálom mindet használni, és ha veszek (teszem azt) egy szemhéjpalettát 12-16 ezerért, akkor azt nem jó szívvel adnám oda senkinek, főleg olyannak, aki amúgy nem is tud/szeret sminkelni. Most meg elkezdték nézegetni a dolgaimat, és jött a nagy hűha, hogy nekem megvan ez, meg az és hogy azok milyen szépek, stb. Erre apám, hogy jajj válogassanak nyugodtan, és vigyék, ami tetszik. Ők ezt komolyan is vették, az anyjuk állította le őket, hogy egy valamit lehet. Elvittek egy palettát és egy rúzst, ezeknek az értéke együtt több, mint 25 ezer forint. Ott nem akartam balhézni, hogy letenni, mert nem vagyok ilyen, de utána mondtam apának, hogyha ilyen jószívű volt, akkor ezeknek az árát adhatja is vissza. Erre felháborodva, hogy ő aztán ennyit nem ad "kencékre", meg van elég és ne legyek irigy. De ez szerintem nem irigység, én ezeket a saját (megkeresett) pénzemből vettem és nem azért, hogy 2-3 használat után lenyúlja valaki, aki nem is ismeri ezeket a márkákat, nem tudja mennyibe kerülnek és nem is tud sminkelni. Mondtam, hogy ennyi erővel akkor a 3 autónkból vigyenek el legközelebb egyet, amelyik tetszik nekik, hiszen van nekünk elég, meg biciklivel is eljárkálhatunk. Szerinte túlzok... Anya nekem adott igazat, meg aztán bejött, hogy rendeljem meg az ő kártyájával ezeket, hátha még ebben a hónapban megjönnek, meg válasszak még valamit. Régen is mindig ez volt, hogy pl. kicsiként én nagyon szerettem barbizni, volt rengeteg babám, hozzájuk Barbie ház, autó, mindenféle ruha, stb. Aztán egyszer hazajöttem egy mamás hétvége után, és minden oda lett adva barátoknak, mondván, hogy én már nagy vagyok, úgysem játszok velük. Pedig akkor még 11-12 éves, ha lehettem, és ha nem is minden nap, de néha még előkerültek, vagy megnéztem őket, stb.