Lányok, ti is sokszor kérítek a bátyátok, esetleg unokatesótok stb. segítségét, ha vki nem hagy békén titeket? 17/L

Nekem öcsém van, igaz, már nem kicsi ő sem, 20 éves (én meg 23), de igen ritka, hogy mi egy helyre mennénk szórakozni, vagy hogy egyszerre lennénk ugyan ott. Ha valaki rámkattan, aki nem tetszik, idegesít, stb., akkor el tudom intézni magam is. Én nem érezném jól magam, ha mindig csak fiú kísérettel tudnék bárhova elmenni. Persze szokott lenni fiú a társaságban, legjobb barátnőmmel szoktunk menni és az ő párjával, de nekem még sosem volt rá szükségem, hogy a segítségét kérjem. Persze mindig mondja, hogy ha bármi gond van, akkor neki szóljak, de én jobban szeretem az ilyesmit önállóan intézni.

Különben a testvéremben benne van ez a védelmi ösztön, biztos meg is védene, ha úgy alakulna, de ilyen még nem volt. Olyan volt, hogy egy haverja mondogatta neki, hogy én milyen jó nő vagyok meg így meg úgy, amúgy az illető haver arról híres, hogy finoman szóval lyukról lyukra jár, és öcsém ráförmedt, hogy ne is álmodjon rólam. Mondjuk én ezt nem védelemnek tekintem, csak éppen jól esett amikor mondta, kedves volt tőle.