Miért csinálja ezt anyukám?

Kedves Kérdező!

Ez most kicsit hosszabb lesz, de Neked írom, s nem kimondottan a válaszolóknak.

Hogy miért és hogyan takarít, az egy dolog.

De hogy miért hisztizik... na ez már húzósabb kérdés. Nagyon valószínű, hogy nem is annyira veled van baja, hanem inkább önmagával... vagyis az élet olyan "dolgaival", amiben Ő személyesen érintett. Olyanokra gondolj, mint hogy... MITŐL boldog (vagy boldogtalan) általában az ember... ez esetben édesanyád (szüleid). Valszínű, hogy valami zavarja a nyugodt, tiszta látásmódját... ami azért lényeges, mert pont ezért nem látja tisztán önmaga cselekedeteit (sem)... hisztijét, vagy felesleges ténykedéseit, mint pl. a törölgetés, laptop az asztalon, stb. Nevezhetnénk pótcselekvésnek is mindezeket, amiről virít (számodra), hogy nem létszükséglet, nincs igazán realitása.

Azért kényes téma ez, mert mégis csak saját privát életéről (életviteléről!), saját küzdelmeiről, félelmeiről, hozzá-állásáról, gondolkodás-módjáról, aggodalmairól szól, amiben persze Te is benne vagy, de combosan. Még az is benne lehet, hogy pusztán JÓ példát akar mutatni számodra. De, ez természetes is egy anyától.

Amit javasolok, hogy leülsz vele beszélgetni ezekről a dolgokról úgy, mint felnőtt a felnőttel, s nem úgy, mint lány az anyjával. Ez fontos. Azzal Te ne törődj, ha Ő esetleg téged nem tekint egyenrangú felnőttnek... ez egy cseppet se zavarjon. A fontos az, hogy Te tekintsd Őt egyenrangúnak és úgy is beszélj vele. Hogy miről is?

Hát a fentebb felsorolt dolgokról... magánéletéről, problémáiról, küzdelmeiről, takarítási mániáját is beleértve. Csak őszintén. Tegyél fel neki egyszerű kérdéseket, melyben Ő személyesen érintett. Bármi lehet az. Csak tedd fel. És ez nem igazán "beleavatkozás" az Ő felnőtt dolgaiba. És nem is annyira indiszkrét, miután a lánya vagy és nem a szomszéd néni.

Aztán... pedig csak figyeld meg a reagálását. A szeme, szája, keze, teste mozdulatait... ez a testbeszéd. Ez sokat elárul róla, hogy épp mire gondol. (Mint ahogyan rólad is) Csak figyeld, hallgasd meg, s ne is szólj közbe... bármennyire is szeretnéd helyreigazítani, vagy kiegészíteni szavait. Amikor érzed, hogy ... na most tart szünetet, na akkor válaszolj, vagy mond el neki, hogy Te mire gondolsz. (Olyan... kötetlen párbeszédes formában.) De, azt is csak őszintén. Szóval... ne azt mondjad neki, amit hallani szeretne, mert ezzel csak becsapod Őt, s magadat is...

Ez nem könnyű feladat, nehogy azt hidd (18 évesen). Csak próbáld ki. Majd meglátod. De... ez az egyetlen út ahhoz, hogy felnőttként, egyenrangú partnerként kezeljen téged. És ha jól csinálod, ha elegendően őszinte vagy vele, akkor előbb-utóbb megnyílik előtted. És olyan dolgokat is elárulhat, amelyekre azelőtt soha nem is gondoltál. Ám ne legyél türelmetlen... ki kell várnod, amíg változtat a hozzád-állásán, a nézőpontján. Nem fog egyik percről a másikra menni. Pont ugyanúgy, mint ahogyan egy autót vezetni sem lehet megtanulni 3-4 elméleti/gyakorlati óra alatt. Vagy... mint ahogyan egy gyermeket felnevelni sem 1-2 hónapos projekt a szülőnek. Pláne... hogy az a gyerek 0... 18 éves koráig (de utána is) folyamatosan, egyfolytában változik. (Mint ahogyan te is) Nem könnyű és rengeteg türelmet igényel. Ezt tartsd szem előtt.

Az ERŐ legyen Veled!