Hitelt vennétek fel hogy vegyetek lakást, vagy várnátok még 2 évet és laknátok a szüleiddel/párod szüleivel?

Most már visszacsinálni nem tudod,én csak a véleményemet mondtam el.Így is nagy toleranciára van szüksége mindenkinek.Nektek is a szülők miatt,akik mégicsak a saját házukban vannak és megvan a saját életritmusuk,rigolyáik.Nekik pedig azért,mert egy olyan embert kell elviselniük,akit nem ők választottak,hanem te és nekik mégis kerülgetni kell.

Ebbe a helyzetbe csöppen be a gyerek,aki még inkább előhozhatja a konfliktusokat.

Ezért mondtam,hogy maximum 2 év,de bizonytalan időre biztos,hogy nem vállanám be az együttélést.

Mikor kicsi voltam,mi laktunk együtt a nagyszüleimmel,de volt feszültség rendesen.Aztán különköltöztünk és végre normalizálódott a viszony.Én arra törekedtem,hogy soha ne kelljen ilyen felállásban élnem,nekem és a férjemnek.

Soha többé nem laknék szülőkkel.Több évig éltem a férjem szüleivel,mi is hasonló megfontolásból költöztünk oda,mint ti.Hogy spóroljunk.Ezekután azt mondom maximum az ellenségeimnek ajánlom ezt az életformát,bár inkább nekik sem.Az én szüleim sajnos már nem élnek és az anyósom mindig is kedves volt velem,nem ellenezték az esküvőnket sem,sőt lányának hívott.De az együttlakással minden változott.

Akkor született meg a nagyobbik fiunk és úgy gondoltam én is,ahogy az egyik kommentelő,hogy majd mindenben segít és így több időnk marad a férjemmel kettesben lenni.Hát nem így lett.A gyerek nevelésébe egy az egyben beleszólt még abba is,hogyan vasalom a pici cuccait.Ha mi valamit megtiltottunk a férjemmel,akkor pár óra múlva láttam,hogy ő megengedte neki.Mikor megkértük,hogy például péntek este vigyázzon egy kicsit a gyerekre,mert szeretnénk kimozdulni,akkor elöbb megígérte,majd péntek délután közölte,hogy elutazik az apósommal a testvéréhez,mi pedig mondhattuk le az asztalfoglalásunkat.

Mikor megszületett a fiunk úgy gondoltam segít majd a háztartásban és így többet tudok majd együtt lenni a babával.Ezzel szemben ő akart babázni mindig,amíg én mostam,takarítottam ő játszott vele és elvitte sétálni.Ha szóvá tettem,hogy én vagyok az anyja és nem ebben kellene segítenie,akkor megsértődött és napokig duzzogott,gyilkos volt a hangulat.

Az apósom jó ember,de mindenben a felesége irányítja,így érdemi segítséget nem lehetett tőle kérni.

Ezek pedig még csak példák,napi szinten voltak konfliktusaink.Nagyon jól gondold meg és ne hagyd,hogy elfajuljanak a dolgok.Inkább ötször albérlet,mint egyszer ilyen légkörben ingyen!