Nem merek külföldre menni dolgozni, de bizonyítani szeretnék a szüleimnek, mit mondjak "magamnak"?

Sok problémád van, én is ilyen voltam, részben a szerencse, részben az akarás segített rajtam.

Amit tudok javasolni, lépj ki a kereteid közül, tudom ez a legnehezebb.

De esetleg van valami olyan foglalkozás, vagy foglalkozási mód, amire most elsőre nem gondoltál, és ha nem pánikolnál ennyire, akkor meg is találnád.

Ott aztán megtehetnéd az első valódi lépéseket, amitől kicsit alakulna az önbizalmad és énképed.

Nincs instant válaszom, mert az embernek előbb utóbb oldania kell a félelmeit.

De a szüleidnek nincs igaza, az enyémek ugyanezt játszották, aztán most több pénzt keresek mint ők, azóta meg megy a jótékony felejtés részükről, hogyan is kezeltek.

Szerintem ha lefogynál, jobban éreznéd magad. Èn is kövér voltam, de az egyik családtagom rendszeresen beszólt emiatt ami azt eredményezte, hogy egy drasztikus fogyókúra során lefogytam cérnára. Azóta mondjuk jobban érzem magam, egészségesen eszem és sportolok. Gondolom ezt a súly dolgot is, hogy azért nincs senkid mert kövér vagy, a szüleid verték a fejedbe.

Ezeket nem nevezném szülönek, az ö dolguk az lett volna, hogy megtanítsanak elfogadni magadat, a tökéletlenségeidet is, és boldog felnötté válj. De ezek befuccsoltak úgy látszik. 22 évesen még keresed az utadat, ez teljesen természetes. Jjó értem, azt akarják, hogy állj a saját lábadra, ha amit csinálnak az motiválás akar lenni akkor gratulálok mert nagyon szrul csinálják

A parát is beléd tették, hogy nem vagy jó bizonyos dolgokra. Ök esetleg gyári munkások? Vagy mit csinálnak?

Ha soför akarsz lent akkor legyél az. Èn is küszködtem a szocialis fobiaval mikor egyetemre jártam. Az segített, hogy minden este elképzeltem a dipomaosztómat. Hogy boldogan veszem át a diplomám, mert megcsináltam. Külföldre is kimentem, elköltöztem. Volt csomó olyan szitum ahol több ember elött kellett "szerepelnem", nekem ez mindig úgy sikerült hogy a fejemben lepörgettem az eseményt, amit vártam, de nem egyszer, százszor. Ès úgy lett.

Az idök során elfogadtam, hogy én kicsit máshogy müködök mint az emberek többsége, elfogadtam a tökéletlenségeimet, már nem próbálom más arcomat mutatni mint amilyen valójában vagyok. Régebben próbáltam letagadni a hiányosságaimat stb de rájöttem, hogy felesleges. Öszintébb vagyok saját magammal, és másokkal is, és az emberek is jobban szeretnek, lettek igazi barátaim is. Azt kell neked is felfognod, hogy a többi ember se tökéletes, csomó mindenkinek szoc fóbiája van, csak jól leplezi.

Sok sikert!

Amíg nincs munkád, addig szerintem a gyár sem rossz opció. Lenne pénzed legalább.

A nyelvet meg nyomjad, tanuld, gyakorold otthon.

Próbálj onbizalmat szerezni és úgy állni hozzá, hogy meg tudod csinálni.

És keress tovább, ne add fel.

A szüleid nagyon negatívak és visszahuznak, valószínű egész életedben ezt szivtad magadba, azért állsz így hozzá.

Nem kell, felnőtt vagy és nem vagy azonos velük.

A probléma, hogy a nagyfoku kisebbségi érzésed mellett még kövér vagy és a szüleid sem támogatnak.(na persze pont ezért lett a kisebbségi érzésed) Szüleid azt hiszik ha kajával tömnek betesznek a tv elé, és megveszik a legjobb telefont akkor azzal támogattak.

Èn amit ajánlok neked, hogy ah megvan a vizsgád akkor keress egy fuvarozó céget ha tényleg ez az amit csinálni akarsz. (ha nem is egy lépésnek már jó)

A szüleidnek abban igazuk van, hogy egy sima teherautó vizsgával nem fognak felvenni. Egy nagy gépet vezetni sok tapasztalat kell.

DE menj el egy céghez akinek sok saját autója van és keress bármi kisegítö munkát. Nyugodtan mond el a felvételin, hogy az álmod az, hogy soför legyél, hogy nagy autón dolgozz, de tudod, hogy nincsen tapasztalatod, pont ezért keresel egy fuvarozó céget és ott elvállalasz minden kisegítö munkát, csak, hogy néha autóra ülhessél, és gyakorlolhassál. Pl elmenni megtankolni, beparkolni, kisebb fuvarokat megtenni...

Amire számíts, hogy 10 cégböl 9 vissza fog utasítani, DE az az egy cég az pont ott van és az pont neked van.

Amit viszont soha ne tegyél. Ha már van munkád akkor ne add fel. A gyári munkát sem szabadott volna otthagyni míg újabb melód nincsen.

Jesszus, nem siránkozzál már! 22 éves vagy, előtted az élet. Csak menj az utadon, és ne foglalkozz a szüleid negatív hozzáállásával.

Olyan meg nincs, hogy "kövér vagyok, buta vagyok, nem kellek sehova", ezek csak kifogások.

Le kell fogyni, utazni kell, nyelvet gyakorolni, és mindjárt megszűnnek a bajaid.

Tényleg nem ártana egy tudatos fogyókúra, ami nem azt ígéri, hogy egy hét alatt leadsz 20 kg-t, hanem egy év alatt 30-40-et, a jelenlegi súlyod függvényében.

Ezt ne a szüleidért, vagy a 20-ik szomszéd véleményéért tedd, hanem önmagadért!

Egyből meg fog nőni az önbizalmad is, részben mert jobban fogsz a saját szemedben kinézni, egészségesebb, mozgékonyabb leszel, másrészt meg kipipálhatsz valami komoly dolgot, amire képes vagy saját akaratodból.

A tehersofőrködés nem rossz ötlet, de én a helyedben először belföldön szerezném meg az aktuális rutint!

Közben lehet nyelvet tanulni (meg persze fogyózni) és utána egy jó nyelvtudással, a megszerzett rutinnal egy karcsú, izmos fiatalembernek nem jelent gondot átlépni a határt!:)