Beszélhet igy egy férj a feleségével? Vagy egyáltalán egyik ember a másikkal?

Tegnap estig még minden rendben volt közöttünk. Aztán hazajött a férjem és nem volt megfelelő a vacsora számára. Sültcsirke volt ugyanis és nem izlett neki. De meg sem kóstolta, csak odébbtolta és látványosan elkezdett duzzogni. Minden nap megkérdezem, mit enne, mi legyen a vacsora. A válasz mindig az, hogy nekem mindegy. De mivel vasárnap is csirke volt, igy kedden nem akart megint csirkét enni hanem valami mást. Mivel nem mondta, igy nem is tudhattam.

Én behúztam fülem-farkam. Bocsánatot kértem. Még én kértem bocsánatot, miután meleg vacsorával vártam! De erre csak az volt a válasz, hogy \'Fogd be a pofád, b..meg, mert megpofozlak.\'

Ekkor akadtam ki. Soha nem beszélt még igy velem. És nem is értem, hogy hogy lehet idáig süllyedni egy elrontott vacsora miatt.

Azóta nem szóll hozzám egy szót sem. Észre sem vesz. Gondoltam, reggelre jobb lesz és kialussza magát. De nem lett jobb. Megcsináltam a reggelijét, ahogy szoktam. Hozzá sem nyúlt. Én próbáltam kommunikálni vele, de nem szóll egy szót sem. Egész éjjel sirtam. A szemem bedagadva, piros. A fejem fáj és hányingerem van.

Legszivesebben összecuccolnék és itthagynám. Akkor majd értékelhetné, hogy mit is dolgozok otthon, hogy mindig rend legyen, meleg ebéd legyen, stb. Erre úgy beszél velem, mintha egy utolsó senki lennék és nem a felesége. 2 éve vagyunk házasok és soha ilyen nem volt még.

Viszont hazamenni sem tudok, mert külföldön élünk. Én még nem dolgozom, mert nincsenek meg a papirjaim. Igy sajnos pénzem sem lenne repülőjegyet venni.

Lehet, nem nagy a problémám, mert meg nem vert, de mégis nagyon megbántott. Én próbáltam kiengeszteni, de úgy érzem, nem nekem kellene bocsánatot kérni. Nagyon el vagyok keseredve.