Telebeszélik a gyerekem fejét, ma már ő volt elővéve. Mit csináljak ebben a helyzetben?
A lányom 10 éves, az apjával 6 éve elváltunk. Nekem időközben lett másik férjem, de a volt férjemmel a jóviszony megmaradt, már amennyire ez lehetséges azok után, hogy szeretője volt másfél éven át mellettem...
A lényeg, hogy kéthetente a volt anyósoméknál van a lányom, ott lakik a volt sógornőm is. Már többször mondta, hogy csúnyán beszéltek rólam ott, vagy megjegyzést tettek ránk, hogy élünk, hova megyünk nyaralni, vagy éppen hogy nevelem a lányomat. De a legutóbbi betett, a lányom hazafele megkérdezte tőlem a kocsiban, hogy én a férjemmel tényleg a pénz miatt vagyok együtt?! Kérdeztem, hogy ezt honnan veszi, mert lövésem sem volt, hol hallhatott ilyet akár rólam, akár másról. Mondta, hogy a nagynénje mondta neki, meg hogy "jó cserét csináltam, az biztos". Én akkor felhívtam a volt sógornőmet, hogy igaz-e ez, vagy a gyerek ferdít. Mondta, hogy hát ő csak viccelt, meg nem gondolta, hogy ezt majd visszamondja, és ezt ő egyáltalán nem komolyan gondolta. Akkor elég határozottan elmondtam neki, hogy előbb a saját életében tegyen rendet, azután foglalkozzon az enyémmel és hogyha problémája van, zavarja valami, azt nekem mondja, ne a lányomnak. Plusz úgy érzem, hogy abban a házasságban nem én voltam az, aki átvágta a másikat, aztán próbálta kiforgatni még a saját vagyonából is (anyósomék pl nagyon pályáztak a lakásom felére, szüleimtől földekre), úgyhogy nem érzem úgy, hogy én lennék az, akiről így kéne beszélni. Akkor szabadkozott, hogy hát ő akkor sem úgy gondolta, meg nem akar ezért haragot velem. Gondoltam ennyi.
Viszont ma is náluk volt a lányom, mikor délután hazajött, láttam, hogy van valami baja. Kérdezgettem, érdeklődtem, de nem mondott semmit. Most elalváskor mondta, hogy miért hívtam fel a nagynénjét, mert most haragszik rá ott mindenki, hogy ő árulkodott, és neki ezek után semmit nem fognak elmondani, mert mindennel szalad hozzám. Ideges vagyok nagyon, mert nem gondolom, hogy egy gyereket hibáztatni kéne ezért, meg szemrehányást tenni neki. A férjem szerint feleslegesen puffogok ezen, mert változni úgysem fognak, és ha megint telefonálok, lehet újra elő lesz véve a gyerek. De akkor tűrjek csendben?! Ez most volt 10-kor, akkor már nem akartam feltelefonálni őket, főleg mert anyósom beveszi 9-kor a gyógyszereit és utána már k.o.
válasza:Én is átmentem ezen gyerekként. 11 éves voltam kb, a szüleim ugye már egy ideje nem voltak együtt, apám visszaköltözött az anyjához, az új nőjét pedig odaköltöztette. Mikor náluk voltam, szidták anyámat, persze nem hittem el nekik, amiket mondtak, de nagyon rosszul esett és nagy lelki teher volt. Elmondtam otthon anyámnak, aki ugyan nem a legelegánsabb vagy diplomatikusabb módot választotta a dolgok rendezésére, de végülis sikeres volt.
Tehát fel akarta hívni apám nőjét, hogy beszéljen vele, de nem vette fel a telefont. Apám nem akart erről beszélni, úgyhogy csak üzenetet tudott hagyni. Azt írta benne, hogy ha bármi problémája van, akkor azt vele beszélje meg és engem hagyjon ki ebből, vagy legközelebb, ha találkoznak az utcán jobban teszi, ha nagyon gyors lesz, mert amit kapni fog, azt nem teszi zsebre majd.
Anya azt mondta, hogy ezek után ha bármit mondanak, ennyit mondjak: "ha problémád van, beszéld meg anyával, vagy csak egy gyereknek mered mondani?".
Legközelebb, mikor ott voltam, már jött is a nő hozzám, nagyon drámaian műsírással, hogy "mondd meg anyádnak, hogy engem ne fenyegessen", erre elmondtam, amit anyu mondott, ""ha problémád van, beszéld meg anyával, vagy csak egy gyereknek mered mondani?". Apám végignézte, nem szólt bele, sosem állt ki senkiért, értem sem.
Utlolsó találkozásaink egyike volt. Gyerekként elegem lett abból a milliőből, az új nő előtte is szemétkedett velem, utána sem lett kedvesebb, apám nem állt ki értem, sokszor sírva mentem haza, aztán meguntam. Azóta nem tartjuk a kapcsolatot, de nekem nem is hiányzik.
Sok sikert kívánok neked a helyzet megoldásához, bármelyik módot is választod. Az biztos, hogy nem hagyhatod magára a gyerekedet egy ilyen helyzetben, mert ők még túl kicsik ahhoz, hogy egyedül nézzenek szembe ilyennel.
válasza: válasza: válasza:Édesanyám kiskoromban azt mondta nekem: "ha valaki azt mondja neked, hogy ne mondj el nekem valamit, akkor első dolgod legyen, hogy hozzám jössz"
Nem szabad, hogy a gyerek ne merjen elmondani dolgokat. A nagyiéktól pedig negatív visszajelzéseket kap.
Neked kellene lenned a(z egyik) legfőbb bizalmasának, akinek mindent elmondhat.
Az jó ötlet, amit előttem írtak: ha téged ócsárolnak, akkor mondja azt: "ha valami problémád van, akkor vele beszéld meg, vagy csak egy gyereknek mersz hőbörögni?"
(Valami ilyesmi :) )
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!