Ki nem állhatom az apámat, ezért komoly elhatározásra jutottam, szerintetek jól döntöttem?

Nos arról van szó, hogy az apám korántsem nevezhető egy mintaapának.Anyukám halála óta vele élek és semmi mást nem csinál azóta csak megkeseríti az életemet.Alkoholista, és nem teljesen kiszámítható ha iszik.

Ha józan akkor hatalmas jóindulattal lehet normálisnak mondani, de ha iszik akkor folyamatosan sérteget.Nem bírom tovább.Ha részeg álladóan anyát ócsárolja, vagy engem cukkol, illetve az önbizalmamat rombolja le teljesen.Sose dicsér meg, a külsőmet is állandóan csak kritizálja, sérteget, hogy kövér vagyok holott nem is, a tanulásban sem ösztönöz mint minden normális apa, hanem épp ellenkezőleg azt mondja gyenge iskolába járok és annyi a lényeg, hogy félév végén csak görbüljenek azok a jegyek.Ráadásul szeret a holmim között turkálni, kidobálni ezt-azt a tudom nélkül, állandóan azt keresi mibe köthet bele, minden nap ordibál de olyan hangnembe, hogy én még az ellenségeimmel se beszélek így, ráadásul ha nagyon begurul azzal fenyeget, hogy megüt stb...

Nálam mint apa örökre leszerepelt, én szégyenlem magam, hogy a gyermekeimnek ilyen alkoholista és agresszív nagyapjuk lesz majd egyszer.

Ezért úgy döntöttem, hogy titokban leérettségizek matekból újra és megcsinálom a nyelvvizsgát és jelentkezek az ország másik kis szegletébe egyetemre, a lehető legtávolabb apámtól.

Úgy érzem ha itt maradok csak begolyózok mellette, kibírhatatlan ami itt folyik.

Szerintetek ez jó ötlet?