Szerintetek megérdemelte unokaöcséim a pofont? Hogy mondhatnám meg az anyjuknak, hogy össze-vissza hazudnak és én nem tehettem mást?
Tegnap délután átjöttek a nénikém és az ikrei. Azt mondták, hogy menjek le velük ki az udvarra játszani. Amúgy se vagyok velük olyan jó kapcsolatban, mert nagyon flegmák, ritkán látom őket (szerencsére) és a korukhoz képest (12) már nagyon csúnyán beszélnek. Az a lényeg, hogy lementem velük és persze nem játszani akartak, kiflegmáztak megint meg sértegettek és dobáltak kavicsokkal.
Ott verték ki a biztosítékot nálam, amikor azt mondták nekem hogy "gyere dagadt g'ci" "mekkora egy dagadt állat vagy". Erre olyan ideges lettem, hogy lekevertem mind a kettőnek két pofont. Utána azonnal felrohantak az anyjukhoz és el kezdtek sírni meg hisztizni, hogy "megvert minket játék közben OK nélkül"
Én azt hittem hogy ott elsüllyedek szégyenemben, nem tudtam szóhoz jutni. Próbáltam utána menteni a menthetőt, de persze kiknek adtak igazat: az ikreknek, mert ők a fiatalabbak.
Sajnos az anyjuk nem képes belátni, hogy a gyerekei félre lettek nevelve, elkényeztetett, semmirekellő törpék. Nem beszélve arról, hogy mindig a legdrágábbat veszi meg nekik, a 300ezres telefonjuk mind a 2nek és még sorolhatnám.
Még a saját anyám se hisz nekem, de szerencsére a húgom igen, mert látta az esetet, de neki se hisznek. Azt mondták, hogy hazudunk és ez nagyon rossz dolog. Már komolyan mondom nem tudom, hogy mi tévő legyek! Az egész család mérges most rám, mert azt mondta a nénikém.
Szerintetek hogy kellett volna cselekednem? Tudom, hogy ez nem elfogadható viselkedés részemről, mert még csak 17 vagyok, de nem tudtam mást csinálni. És még ÉN kérjek bocsánatot az ikrektől... El is mentem onnét jó messzire inkább. A bocsánatomat meg várhatják.
Senki nem "csokizta" magát össze, csak nem tűrte tovább hogy kettő kis takony alázza.
De gondolom te is ezeknek a szintjén vagy ha szerintes normális viselkedés az ilyen.
Eszem megáll rajtatok. Gondolom te is megdobálod kaviccsal a szomszédot majd elvárod, hogy köszönje meg.
Sziasztok!
Többen kérdezték már, hogy mi történt az unokaöcséimmel.
Lényegében annyi, hogy elköltöztek anyjukkal együtt még februárban Pestre, és állítólag megváltoztak. Más iskolába járnak (most ugye online) és az incidens óta nem láttam őket egyszer se, telefonon se beszéltünk. Csakis egyedül jött látogatóba a nagynéném kb. egy hónapja, de még mindig szégyelli azért magát a gyerekek helyében is.
Nagyon messze laknak most tőlünk. Félreértés ne történjék, nem azért költöztek el, mert kiutáltam őket (már rég megbocsátottam), hanem álláslehetőséget kapott a nénikém.
Állítólag nagyon megbánták, de velem még mindig nem hajlandóak beszélni.
Pedig én már fátylat tettem az ügy végére.
Annyit ki tudtam szedni a nénikémtől utólag, hogy teljesen megváltoztak a kölykök, segítenek a háztartási munkákban, külön feladatokat elvégeznek, nem beszélnek vissza stb. Azóta a telefonkorlátozásokat is visszavonta az anyja. Most már remélhetőleg minden rendben lesz a nevelésüket illetően.
Köszönöm utólag ismét a sok-sok segítséget tőletek, nagyon jól esett a biztatás! Így több mint fél év elteltével nagyon jó érzés visszaolvasni.
Mindenkinek kellemes nyarat kívánok, akit a kíváncsiság visszahúzta ide, vagy éppen az újdonsült olvasóknak. KÖSZÖNÖM! :)
Még mindig eszembe jut néha-néha ez a sztori (én vagyok az, aki írta a kamerát, örülök hogy időben eszembe jutott)
Ügyes voltál, Kérdező, örülök az ikrek fejlődésének is :) Saját magukat keverték bele ebbe, de hozzájárult a javuláshoz :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!