Elválnál a férjedtől 30 év után, mert soha nem áll ki melletted?

Ja, és hozzáteszem, még azért is nehéz ilyen emberrel, mert kintről sem a te verziód kap megerősítést. Ugyanis nem ők élnek vele, ezért nem látják milyen valójában, csak azt a látszatot, hogy mintaapa, mintaférj. Még itt is, a gyakorikérdéseken a legtöbben téged hibáztatnak. Ha elválsz, a külvilág szemében te leszel a szemét.

(Ibsen Nórája is, ha jól adják elő, valami ilyesmiről szól - nem pedig ahogy sokan értelmezik, a nők általános elnyomásáról.)

Szerintem ez már bőven az a bűvös szám,ami után már felesleges lépni.

Sajnos a férjed valamiért mindig magára vette a szülőkről való gondoskodás feladatát.Pedig van több testvére is.Azok mégis lesz-rják őket,vagyis legalább normális mértékben.

Szerintem a szülőknek kellett volna megmondania a fiúknak az elmúlt 30 évben,hogy élje a saját életét.

Sajnos vannak szülők,akik azt hiszik ez normális,pedig nem az.

Oké,most már idősek,de akkor sem vállalhatja magára mindenki helyett ezt a terhet.

Szerintem baromi önző dolog volt a szüleitől ez,hogy ezért nem szóltak neki.Talán kicsit kényelmes volt nekik,hogy volt egy gyerek,aki bármikor ugrik.

Mindenkinek csak 1 élete van.

Viszont valahol megtaláltátok egymást,mert te pedig rászántad az életedet egy olyan férfire,aki nem mutatott irántad annyit,mint kellett volna.

Tehát mindketten valahol ugyanazt csináljátok.

Nekem inkább az fura,ha ez 30 évig nem zavart,akkor már miért?Én már elfogadtam volna ezt,és kerestem volna magamnak más elfoglaltságot.Hobbik,barátnők,stb.

Aztán lehet úgy élni egymás mellett is,mint két testvér.

Sajnos vannak,akik kirakatéletet élnek.

Titeket nagyon érdekel mások véleménye,talán a férjed azért is csinálja ezt,mert így szimpatikus az emberek szemében,te pedig elnyomható feleségként nem lázadoztál ez ellen,mert nem akartál hárpia lenni az emberek szemében.

Ez annak példája,amikor megfelelési kényszerben éli le az ember az életét.

Ez fontosabb az egyéni boldogságnál,az ilyen embernek,mint ti.

33:

"Szerintem ez már bőven az a bűvös szám,ami után már felesleges lépni."

Hú de rühellem ezt a szöveget. Soha nincs olyan, hogy nem érdemes lépni, ha rossz az életed. Nincsen ilyen bűvös szám.

"amit írtál, az alapján egy nárcisztikus emberről van szó" (#30)

- Ugyan hagyjátok már ezt rohadt DIVATOS nárcisztikusságot! ! ! Mert lemond néhány szar programot a szülei miatt NÁRCISZTIKUS, mert kedves gondoskodó NÁRCISZTIKUS, mert kérnek tőle valamit, és megteszi NÁRCISZTIKUSm mert kiváló apa NÁRCISZTIKUS.

Unalmas már ez.

A kérdezőnek be van sózva a hátulja, és megunta ezt a rendes embert. Ennyi az egész. Lószart nárcisztikus.

Kérdező: utazz el egy hétre nyaralni a hegyekbe EGYEDÜL és gondold át, mi a lószart akarsz. Mi nem válnánk el a társunktól, mert lemondja a rendezvényeket, és segíti a vén szüleit, mi tudunk egyedül is részt venni a programon, ha nem ér rá - vagy nem akar a társunk.

"Hú de rühellem ezt a szöveget. Soha nincs olyan, hogy nem érdemes lépni, ha rossz az életed. Nincsen ilyen bűvös szám."

Persze,ha a másik út jobb,akkor nincs.

De ha ez 30 év alatt nem volt meg,szerinted 30 év után lesz változás?

Azt sem tudjuk milyen a kérdező anyagi helyzete,élnek-e még a szülei,van-e hová mennie válás esetén,milyen értékű ingatlanban laknak,stb.

Hidd el nagyon sokan élnek "rossz" házasságban,de nincs jobb választásuk.

És itt még nincs is szó bántalmazásról,alkoholizmusról és egyebekről.

Én csak azt mondom mérlegelje nagyon,hogy mit ad fel...

Persze lehet a romantikus tündérmesében hinni,hogy majd 50 felett megtalálja az igazit.

Több olyan rokonom van,akik megözvegyültek pl,új kapcsolatba kezdtek,és már azóta a 3.férfinél járnak,mert nem működik.

Idősebb korban nehezebben alkalmazkodik már az ember.

Pláne ha nincs olyan magas fizetése az anyagiak is előjönnek.A közös kassza fogalma megszűnik,más lesz minden.

Én nem 30 éve élek kapcsolatban,csak 30 éves vagyok,de már arra rájöttem,hogy az életben semmi sem lesz tökéletes soha.Mindig lesz valami baj valakivel.A kérdés,hogy mekkora a baj,mennyire lehet azzal együtt élni.

Mi voltunk a férjemmel egy nagyon híres családterapeuta pszichológusnál. Más okból mentünk de szóba jött ez a téma is. Az én férjem soha nem kapott semmit szüleitől azon kívül, hogy folyton elégedetlenek voltak vele meg megverték. A húga volt a bezzeg gyerek, ő meg a szär. Elmondtam ennek a terapeutának, hogy engem baromira idegesít, hogy ezek után a mai napig (pedig már lassan 50 éves lesz) csak akkor keresik ha kell valami nekik, de közben még mindig belerúgnak, a férjem meg ilyenkor puncsol nekik. Azt mondta hölgy, hogy az ilyen emberek mint a férjem pontosan tudják, hogy megint nem fog megfelelni nekik de soha nem adják fel a reményt, hogy ,,Na most megmutatom és végre elismernek" de persze újabb pofont fog kapni. És mindig vissza fog menni egy újabb pofonért.

Ha szereted a férjed, szerintem ne válj tőle ezért. Inkább valami hátsó megoldást kellene találni és meghekkelni a kapcsolatát a szülőkkel, testvérekkel.