Miért nem tudok a barátommal veszekedni?

Nagyon sokszor elofordul, hogy ha veszekszunk, meg sem tudok szólalni,csak sírni. Legtobbszor akkor sírok ha olyan dolog miatt megy a vita amiben nem érzem magam hibásnak. Persze lenne mondanivalom, de nem jon ki szo a szamon, o csak hajtja a sajat igazát és néha elég csúnya stílusban beszél velem. Legtobbszor ez akkor fordul elo mikor nagyon fáradtan érkezik haza. Pl.: a minap megjottunk munka után, én lementem a konyhába fozni,o meg lepihent. De kértem h jojjon le egy pillanatra mert eloszor foztem egy uj ételt és kérdeztem h szerinte elég-e ennyire megfozni ( o nagyon jol tud fozni, én tudok de kevésbé olyan jól mint o, tudom szégyen de igy van). Erre indult el a lavina hogy nem hagyom pihenni, és még jott sok más dolog is amit mondott. Csak a saját igazát hajtogatja, ha pedig mondom neki hogy mennyire rosszul esik amiért ilyen stílusban adja elo magát, olaj a tuzre. Szoval ha mondok valamit,ha nem, én jovok ki rosszul,de legtobbszor csak sírok. Akarok visszaszolni neki, de nem megy mert annyira bánt hogy kitor a sírás.

Persze utána bocsánatot kér,és minden szép és jó,de nem értem miért van ez ha másokkal szemben minden gond nékul ki tudok állni magamét. Haragszok magamra amiért ilyen vagyok de eddig nem voltam igy senkivel vita terén.Aki volt már így az mivel tudná magyarázni? Bocsánat az ékezet hiányért.