Mit tegyek, ha teljesen igazságtalanok, és a tesóm mindent megkap azért, mert lett egy gyereke, én meg semmit?

A nővérem 17 évesen, az érettségi előtt terhes lett. Úgy döntött, megtartják. Azóta ő van a középpontban… Már a terhessége alatt kezdődött. Persze ne pakoljon fát terhesen, ne cipekedjen, de ő konkrétan semmit nem csinált. És nem, nem volt rosszul végig, mert ha pl. a barátnőivel tudott egész délután kávézni és plázázni, akkor szerintem az sem nagy kérés, hogy a szobájából a mosatlant pakolja ki, és mossa el, vagy ilyesmi. De nem, mindent anya és én csináltunk itthon, anya még a reggelit is a szobájába vitte… Mert hogy érettségire tanul, terhes, fáradt. Aztán megszületett az unokahúgom, és minden rosszabb lett. A barátjával szétmentek még a szülés előtt, ez újabb ok volt, hogy “miért kell őt kiszolgálni”. Aztán hazajöttek a kórházból, kivolt, hogy ő nem bír ébren lenni reggeltől estig, mert nem tud éjszaka sem aludni a babától. És hogy neki fáj a melle, fáj a hasa, fáradt. Ezért anyáék rohantak tápszerért, anya kelt éjjel a babához, ő etette, tette tisztába, aztán reggel 7-kor indult dolgozni. 8-ra jött mama, merthogy a tesóm “nem szeretett egyedül lenni”, de igazából csak kellett neki valaki, aki átveszi a babát, amíg ő telefonozott, aludt, vagy filmezett. Mert hogy ő nem bír 24-es szolgálatban élni, neki kell a napi 9-10 óra alvás, és ez a családom szerint teljesen rendben volt, sőt, még szinte piedesztára volt emelve, hogy milyen jó anyuka. Teltek a hetek, hónapok és már megszokott, hogy ő elment 3-4 napokra Pestre bulizni a barátnőihez, vagy wellnessre, közben a baba ránk hagyva, és az ő szórakozását fizetik anyáék, akik amúgy is elég nehéz anyagi helyzetben vannak. Én 17 vagyok, de évközben is dolgozom a suli mellett, mert látom, hogy a szüleinknek nincs elég pénzük, hiába tisztességes emberek, és dolgoznak (apa két munkahelyen is). A tesóm meg 5-6 ezreket szór el körömre kéthetente, meg szempillára és még sorolhatnám. Pl csak étteremben ebédel hétköznap, és mikor mondta mama, hogy szívesen főz neki/nekünk úgy, hogy reggel, mielőtt jön hozzánk, megcsinálja az ebédet. A nővérem meg kiakadt, hogy ő aztán nem fog újramelegített kaját enni, ami fél napig az ételhordóban poshadt, meg neki kell az, hogy legalább napi egyszer kimozduljon.

Elegem van már, hogy neki mindent lehet, mindent megkaphat és minden meg van bocsájtva, mert jaj gyereke van, meg itt a pici. Folyton a gyerek mögé bújik, hogy neki milyen nehéz, és hogy egyedül van, minden felelősség rajta. Meg tényleg bármi van, azonnal fenyegetőzik, hogy jó akkor a gyerek megy bölcsibe és költözik el vele, ha itt ennyire zavarnak, aztán majd anyáék nézhetnek, mikor az unokájuk meg sem fogja majd ismerni őket.

Én dolgoztam egész nyáron, rengetegszer 10-12 órákat. Szerettem volna elmenni egy koncertre, és anya mondta, hogy a jegyem felét és a költőpénzt állják ők. De ahogy közeledett az időpont, hallottam, hogy mennyire nincs pénzük (két váratlan kiadás jött be). És így egyszerűen nem volt szívem "elbulizni" 40-50 ezret, szóval nem mentem el, hiába vártam már kb fél éve... Lesz a szülinapom is, de mondta anya, hogy idén lehet csak a szűk család ünnepelne, ha nem baj, nem lenne nagy éttermezés. Tudom, hogy ez is a pénz miatt van. Ezzel szemben a nővérem húzza a száját, hogy apa nem akar neki 100 ezret kifizetni wellnesshétvégére, és ma reggel is hallottam, hogy mondja anyának, hogy de ugyan beszéljen már vele, meg hogy egész augusztusban nem volt sehol, neki pihennie kell és hogy mennyire depressziós itt, szüksége van erre, mert folyton sírhatnékja van. Apával szoktunk erről beszélni, és ő van, hogy össze is veszik a tesómmal, de aztán anya "lekiabálja", hogy szegény lánynak van elég gondja így is, miért veszekszünk vele... Csak közben ha pl én mondom, hogy most nem tudok/nem akarok figyelni, vigyázni az unokahúgomra, mert dolgom van, vagy esetleg pihennék, a tesóm vérig van sértve, hogy én mennyire lusta vagyok, és tőlem semmit nem lehet kérni és megy anyához "árulkodni".