Mit csinálnátok ebben a helyzetben?

Apám megkért, hogy csináljak valamit a telefonnal, nem lényeg mit. Én pedig ezt nem tudtam, hogy hogyan kell. Ő pedig elkezdett velem kiabálni, hogy milyen hülye vagyok és hogy miért taníttatnak, ha még ezt sem tudom megcsinálni. És egyéb megjegyzéseket tett. Én meg dühös lettem és azt mondtam, hogy akkor meg sem csinálom. Tudom ezt nem kellett volna.

Aztán azt mondta, hogy akkor ha elromlik az autó, akkor majd én fogom megjavítani. Meg, hogy majd én tankolom magamnak saját pénzemből.

Ez nagyon elkeserített, mert nagyon macerás busszal bejárnom iskolába és már ezt vártam, hogy végre autóval tudjak menni. Utána különtanárhoz és edzésre is kellene mennem, autó nélkül ez lehetetlen. Illetve, a kutyámat tudnám állatorvoshoz, kutyaiskolába vinni. Mindig az a bajuk, hogy neveletlen, azért veri a kutyát, de iskolába nem hajlandó vinni. Csak engem szid, hogy miért nem nevelem meg. Szóval tényleg szükségem lenne rá.

Ezzel így dőltek a terveim. Nem tudom mit csináljak. Ez az utolsó előtti évem, most kellene nagyon tanulni, de így nem fogom bírni. 20 perc helyett minimum másfél óra a hazaút. Tanárhoz 2, edzésre a 15 perces út másfél óra. Vásárolni sem tudok majd, mert az is +40 perc ha csak beszaladok és megvárom a következő buszt.