Soha nem mùlik el a fàjdalom?
Sajnos olyan helyzetbe kerültem,hogy,2 hónapos gyermek melett,az édesanyja kidobott ok nèlkül..
Az ok a legjobb "baràtom" volt,aki a kisfiam nevelö apukàja lett..👍
a sràccal osztàlytàrsak voltunk 12 èvet, együtt sportoltunk,eggyütt jàrtuk az orszàgot vilàgot,versenyeztünk tizen évekig..
A csalàdja is mintha,az enyimè is lett volna,oda vissza.
Es ezt a helyzetet mindenki,az o reszerol termeszetesnek tekintette,es picit se gondoltak,bele,hogy,ez elèg gusztustalan dolog,ès,hogy mit okoznak,ezzel..😑
Azóta eltelt,1 èv,a kisfiammal sok idöt töltök,ès nyilván nekem csak vele kellene màr foglalkoznom,de az a fàjdalmat,amit ez a sztory okozott nekem nem mùlik el,elöjön,enyhèn fàj,aztàn ùgy elkap,hogy nem birom.
Tudom,hogy tovabbkène lépnem,de ugyérzem nem tudom ezt teljesen elengedni,mert anyukàval,ugye muszàj beszélnem.Nem akarok,a multban élni.
Talàn,annyi pozitivumot lehet levonni,ezzel vigasztalom magam,hogy "ismerem" a neveloapukàt..😅😅
Nem egy agressziv,srác,lehet,jobb mintha egy idegen nevelné,anyagilag is megvan mindenük
De ugy èrzem,nekem kéne ott lennem,velük,a kisfiammal lenni,mindennap,nem csak hètvégente,de ugyerzem megbuktam ebbol,es nem voltam elég jó.
Nyilvàn ezutàn màr esélytelen,hogy egy csalàd legyünk,hiàba próbàltam helyrehozni,a csillagokat lehozni,1hónapig kb.kutyàba mentem àt,semmi nem volt elég!
Sajnos a srac jobb,életmodot êl mint,én.. pénzesebb.
Az életem adtam volna anyukaert,is ,szerettem nagyon,a szülèsnél,is.bentvoltam,miközbe valószinü màr kavartak akkor,a hàtam mögött.
Csinàltattam tesztet,hogy,biztos enyim e a gyermek,ezutan a sztory utàn ugyèreztem ez kötelezō,bàr èn voltam a legszemetebb,hogy hogy gondolom,hogy nem az enyim.😂
Tènyleg az èn kisfiam,és ugyérzem a kapcsolatunk idàig,a lehetō legjobb.
Àmbàr mèg pici,de,kötōdik hozzàm,úgyèrzem,probàlok minnél jobb és jobb lenni,mint,apa,tàmogatni,vele lenni,mindig,minden,fontosabb pillanatban az èletèben,ès szeretni amig lélegzek !👶💜
Hát ez kemény.
Soha nem fog elmúlni, hiszen az vert át, akit a legjobban szerettél és pont életetek egy fontos pillanatában.
Viszont ehhez képest optimistán írsz, és szép, hogy nem is acsarkodsz rájuk (én szerintem átmentem volna őrjöngő üzemmódba).
A kisfiad értékelni fogja ezt, hogy nem próbáltad fúrni őket, meg megnehezíteni a dolgot.
A teszt meg teljesen normális, rokonnak jó pár éves gyereknél derült ki, hogy nem az övé a gyerek (az anyuka csináltatta a tesztet).
Hát a srácot és családját meg nem minősíteném, mert kitiltanának az oldalról.
Nyilván itt nem fogunk tudni segíteni nagyon, de kitartás.
Nagyon együtt érzek a Kedves Kérdezővel, de
a 6-os írása igen elgondolkodtató. Kíváncsi vagyok a Kérdező válaszára.
Pszichoterápiát javaslok. Nem éri meg az idődet, és a munkára, alkotásra, valaki másik nő szerethetésére fordítható időt túlórában gyászra pazarolni.
2 eset lehetséges:
1. Kib.a.sztak veled (ebbe belefér az is, hogy a nő éretlen volt, és valami kisebb hibádat, hibáidat annyira felnagyította, hogy ez neki válásra adott okot) és mártír vagy, de még egy éven túl is feldolgozatlan gyászod van.
2. Nem vagy annyira "jó", mint önmagadat tartod, és ennek felismerésére eddig nem voltál képes magadtól. Nincs elég önreflexiód. De ez fejleszthető.
Láthatóan mindkettő esetben külső segítségre van szükséged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!