Miért szólja le a többség azokat, akik felnőttként együtt laknak a szüleikkel?
Alapból régen gyakori volt, hogy több generáció élt együtt, tehát ez nem egy újkeletű dolog.
A másik pedig az, hogy nem olyan egyszerű egyedül boldogulni; még ha párkapcsolatban él is valaki, akkor is rendkívül nehéz albérlet mellett félretenni, és bármikor jöhet nagyobb váratlan kiadás (arról nem is beszélve, hogy pl. gyerekkel gyakorlatilag esélytelen albérletet találni, illetve hitelből sem egyszerű lakást venni, mert a két szép szemükért nem adnak hitelt az embereknek).
Ha jó viszony van a családtagok között, vagy legalább is nincs olyan rossz viszony, és a felnőtt gyerekek beszállnak a költségekbe, nem tudom, mi abban a felháborító, ha nem azt választják, hogy albérletbe mennek és egy vadidegen zsebét tömik, és esetleg máról holnapra élnek, hanem egy ideig még együtt laknak a szüleikkel és gyűjtögetik a pénzt.
Nálunk a családban, rokonságban sajnos több olyan is van, hogy a szüleivel lakó felnőtt gyermek szinte ellehetetleníti a szülei nyugalmát, nyugdíjas éveit. Nem minden anya álma, hogy még nyugdíjas éveit is a gyereke folyamatos kiszolgálásával, veszekedéssel töltse. És van olyan, akit egyszerűen nem lehet kirakni.
Sajnos én az utóbbira látok több példát.
Azzal nem lenne gond, ha normálisan, szülőkre való tekintettel laknának otthon, hiszen az albérletárak már tényleg nagyon durvák.
Ja de, egyet ismerek, ahol pozitív a dolog, ott a szülők meg is tehetik anyagilag, családi vállalkozás. Így például teljesen érthető.
Amúgy itt papolok, de közben, ha lesz gyerekem, tuti nem tenném ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!