Nekunk kell fizetni az apam temetesenek koltsegeit?

Kedves 17-es,

A temetési költséget letudtuk úgy (legalábbis nagyon remélem), hogy tavaly szeptember körül írtunk egy német nyelvű hivatalos levelet (amit egy jogász ismerősünk fogalmazott meg), és ajánlottan kiküldtük az ügyben érintett önkormányzatnak. De ez csak a kisebb baj volt. Azt hittük, h majd kint lesz egy hagyatéki tárgyalás, és erre vártunk egészen tavaszig, de hatalmas hiba volt.

Március elején jött egy NAV letiltás a nevemre, 28000€-ról, 8 és fél millió forintról. Letiltották a fizetésem 33%-át, inkasszót tettek a bankszámlámra, és elvették az összes félretett pénzemet. Mint kiderült, az öregnek volt kint egy tetemes adótartozása, és olyan rendkívül humánusak a hagyatéki törvények odakint, Németországban, hogy ha ott tartózkodsz, akkor 6 hét után, ha külföldön, mint én, akkor 6 hónap után automatikusan örökössé válsz, és nem tudsz lemondani a hagyatékról. Mivel nekem sem erről a szabályról, se a tartozásról nem volt tudomásom, ezért az év elején, tudtomon kívül megörököltem ezt a tartozást. Azért pont engem vett elő a német adóhatóság, mert anno, amikor az öreg meghalt, akkor engem jelöltek meg kapcsolattartónak, mivel én beszélek angolul, a tesóm nem beszél idegen nyelveket. Az én adataim viszont megvoltak a németeknek, elindítottak egy egyszerűsített végrehajtási eljárást, amivel megkeresték a NAV-ot, ők ezt a követelést automatikusan jogosnak vették, és egy hét alatt tönkretettek. A 31. születésnapomon az összes egzisztenciám 46 ezer forint volt. Ja, és ameddig Magyarországon az örökölt passzív vagyont csak az aktív örökség erejéig terhelhetik rád, addig Németországban az adósság 100%-át behajtják rajtad. Ezért terheltek rám ekkora összeget úgy, hogy nem volt az apám után semmilyen más ismert örökség.

Szóval örököltem egy 28 000€-s adótartozást, 28 500 forinting az összes jövedelmemet el akarta venni a NAV (vagyis ebből az összegből kellett volna havi szinten megélnem, ameddig le nem zárul az ügy, vagy ki nem fizetem a 8 és fél misit), a bankszámlámon inkasszó. Úgyhogy 31 évesen költözhettem vissza anyámékhoz, a mamahotelbe. Szerencsére a kormány felfüggesztette március végén a végrehajtásokat (szidhatja bárki a Fideszt, nekem most rengeteget segítettek), szóval egy kis időt nyertem.

Illetve a másik nagy szerencse az volt, h az öregnek itthon is volt tartozása, 6,3 millió egy banknak, amit a bank átadott egy követeléskezelő zrt-nek. A követeléskezelők álláspontja pedig az volt, h mivel az apám magyar állampolgár volt, és az utolsó bejelentett állandó lakcíme is idehaza volt, ezért legyen itthon hagyatéki eljárás. Ez el is indult tavasszal, aminek a keretén belül a tesómmal lemondtunk az örökségről, és szerencsére a közjegyző volt olyan jó fej, h erről adott egy végzést is (alapvetően nem szoktak a lemondásról, de most ebben a rendkívüli helyzetben kivételt tett), amint én elvittem egy fordító irodába, hogy hitelesített fordítást készíttessek róla. A kész német és magyar nyelvű anyagokat elküldtem a német adóhatóságnak, akik még aznap visszajeleztek, és bő másfél hét alatt lezárták az eljárást, szóltak a NAV-nak és visszaadták a leinkasszózott pénzemet. Ez a kálvária március elejétől július közepéig tartott.

Szóval buktam 4 hónapot az életemből, kb.: 320 ezer forintot (ügyvédi és konzulátusi költségek, amikre nem is lett volna szükség, de akkor ezt még nem tudhattam), egy párkapcsolatot, és a stressztől felszedtem vagy 20-25 kilót. Július óta próbálom összefoltozni az életemet, újra a munkahelyemről dolgozok, visszaköltöztem Pest megyébe, lett új barátnőm, edzeni járok, gyűjtöm a pénzt, de ezt a sztorit nehezen fogom elfelejteni, az tuti.