Miért nevelik életképtelennek a férfiakat?

Apukám mind addig a szüleivel lakott, amíg el nem vette anyát. Nem is volt olyan, hogy egyedül lakott volna, nem tanult meg gondoskodni magáról. Értem ezalatt, hogy elpakoljon maga után, megágyazzon maga után, megcsinálja a reggelijét, főzzön, elmosogasson, betegye a ruhákat a mosógépbe, vasaljon, takarítson, szóval semmi benti munkát nem tanult meg, így mindenképpen szüksége volt valakire, aki ezt helyette megteszi, pl. az anyukája vagy anya (felesége).

A barátom is még a szüleinél él (egyetemisták vagyunk), és bár engem már kiskoromtól kezdve bevontak a házimunkába, miközben elvárták azt is, hogy maximálisan teljesítsek az iskolában (ami sikerült is), most is nagyon jól tanulok az egyetemen; addig a barátom teljes ellátást kap, és pl. ha az anyukája dolgozik, akkor a nagyi hívja ebédre, mert ő nem csinál magának (nem is engedik). Amikor együtt vagyunk, mindenben segít nekem, tényleg, mert a neveltetése ellenére ő egyenrangúként kezel, de akkor is furcsa.

Egy nőnek általában, legalábbis nálunk, ugyanúgy járnia kell dolgozni, mint egy férfinak, viszont itthon apa nem is dolgozik semmit. Teljesen ki van szolgálva anya és általunk, mi csináljuk a házimunkát, miközben ő tévézik. Amikor nekem is még tanulni kell, anya is pihenhetne.

Nincs ez így rendjén...meg az sem, hogy egy férfi nem képes általában az önálló életre, legalábbis a vidékiekre nagyon ez jellemző. Miért nem lehet őket is bevonni a házimunkába? Miért nem lehet megtanítani nekik, hogy ez is egy fontos és értékes munka, amiben mint család együtt kellene dolgoznunk? Miért kell a férfiakat másképp nevelni, miért kell azt hinniük, hogy ez ,,női munka", cselédmunka? Nem vagyunk cselédek...

25/N