Miért nevelik életképtelennek a férfiakat?

28 éves nő vagyok és teljesen igazad van abban amit leírtál. Apukám ugyanilyen volt nekem is. Régen ez volt a bevett szokás, hogy a férfit mindig kiszolgálták, mert ő vitte haza a pénzt. Ez már nem így van, csak sokak fejében még mindig ez él.

Viszont kicsit a saját nemem ellen is beszélnem kell, mert egyre többször látom, hogy a nők/lányok a "cselédsorsból" átesnek a ló túlsó oldalára és SEMMIT nem csinálnak, mindent a férfitől várnak.

Én 3 éve élek együtt a barátommal (hamarosan férjemmel) és megvan mindenkinek a feladata. Mindig én főzök és sütök, mert szeretem csinálni, ő meg nem igazán. Hétvégente mindig ő portalanít és porszívóz. Mosni az szokott aki éppen otthon van. Viszont nem várom el tőle, hogy miután bent megfelezzük a feladatokat, ő kimegy és a "férfimunkát" egyedül megcsinálja, hiszen akkor szerintem megint billen az egyensúly. Én segítek neki az udvaron is, lenyírja a füvet, én ősszel összeszedem a faleveleket, együtt palántázunk, sőt 1 hónapja készült el a közösen épített kinti kemencénk :) Ja és szerintem ami a legfontosabb, hogy egyikünk sem várja el ezeket a dolgokat a másiktól, hanem jól esik segíteni, közösen vállalni a "terheket".

Ez sok helyen így van, nem csak falun. A szüleimnél is megfigyeltem, pedig ők mindketten nagyvárosban élnek és nőttek fel, tanult, diplomás emberek, apám nagyon szereti hangoztatni, hogy ő milyen egyenlőségpárti minden téren, de azért ez messze nem igaz. Gyerekkoromban, meg később is, csilliószor hallottam tőle, hogy "az női munka". A mosogatás, a porszívózás, a teregetés, a vasalás, minden, amihez neki nem volt kedve, és mindig az volt rá a magyarázat, hogy ehhez csak a nők értenek. De amikor az unokája megszületett, és már nem is volt olyan nagyon pici (1 év körüli), akkor sem volt rá hajlandó vigyázni egyedül, csak ha ott volt az anyja is (nagymamám), mert ő nem tud pelenkát cserélni, az női munka.

Nagyanyám volt egyébként ilyen, hogy a férfiaknak nem dolga otthon semmit sem csinálni, ezért mindent ő csinált egyedül. Így nem csodálom, hogy apámnak esze ágában sem volt semmilyen házimunkát sem megcsinálni. De azért leginkább mégis az zavart, hogy ha ott voltunk nagyanyáméknál vendégségben, akár az egész nagy család, akkor ebéd után ő kiment mosogatni, vitte magával anyámat meg nagynénémet, amíg a család férfitagjai ejtőztek a kanapén, aztán olyan 12-13 évesen már kaptam a dorgálást, hogy nekem is illene kimennem mosogatni, elpakolni. Közben a velem egyidős unokatesóimnak ugyanezért nem szólt semmit, meg a tesómnak sem, pusztán azért, mert ők fiúk.

Nekem is fiaim vannak, de én nem így nevelem őket, illetve a férjemmel nem így neveljük őket, mert neki sem tetszik ez a módi. Ő 18 éves korától külön lakott a szüleitől, és ha addig nem is, de akkor meg kellett tanulnia ellátni magát. Mondjuk ő előtte is elég önálló volt, anyukája sokat dolgozott, nem volt minden a feneke alá rakva.

Az más kérdés, hogy a nagyobbik fiunk lusta, mint a föld, most, hogy kezd kamaszodni, de az alap dolgokat vagy megcsinálja ő, vagy úgymarad. Ha nem pakolja el a ruháit, akkor én sem fogom megtenni helyette, ha nem teszi be mosásba a szennyest, akkor nem lesz kimosva, stb. De amúgy ügyes gyerek, ha szólok, akkor megcsinálja, bepakol a mosógépbe, el is indítja, ki is tereget, mosogat is, ha kell, porszívózik, mindent csinál, csak noszogatni kell kicsit.

Ami mondjuk nekem erős, és tényleg ilyen apróság, mégis árulkodó, hogy a mai napig a legtöbb családban megvan, hogy ami nem pénzkereset, hanem egyéb munka, azt a nő csinálja. Például utazáskor a nő az, aki mindenki cuccát becsomagolja, a pasi csak egy két dolgot hozzácsap, ami kimondottan neki fontos, de még a férj ruháit is általában a feleség rakja össze, a gyerekekét meg pláne. Vagy például a nő az, aki általában fejben tartja, hogy mikor melyik számlát kell befizetni, mit mikor kell intézni, mi legyen hétvégén az ebéd, van-e a gyerekeknek elég ruhájuk, stb. Ott, ahol a nő nem dolgozik, még rendben is lenne, mert kvázi ez a munkája, de azért manapság a legtöbb családban mindkét fél dolgozik, ha már nem picik a gyerekek, mégis az esetek többségében az összes ilyen feladat a nőkre marad.

Nem minden férfi ilyen szerencsére. A megoldás hogy a saját fiaidat életképesre neveld, hogy ne essenek kétségbe ha esetleg nem lesz barátnőjük és egyedül élnek.

De egyébként én is ismerek ilyet, főleg a 40 feletti korosztályban jellemző, de sajnos a 20 éves unokatesóm is ilyen. A nagymama, anyuci mindig a segge alá tolt mindent és konkrétan nem képes egy szendvicset csinálni magának a gyerek. Inkább éhezik. De ezt vedd komolyan, hogyha nincs aki csináljon neki kaját akkor nem eszik. Ennyi. Azért ez nagyon durva, ez már szó szerint életképtelen.

Örülj neki hogy a barátod nem ilyen!