Miért nincsen béke és harmónia a családunkban?

19 éves fiatalember vagyok, az ÁFEOSZ-ban informatikát tanultam, kemény, határozott fiatalember vagyok, szeretem a

függetlenséget, a tanulást (de senkire nem erőltetni semmit), az igazságot, és haragot sohasem szeretek tartani, akinek

nem tetszik valami, azt békés úton is meg lehet beszélni, az embert és gondolatait elfogadni és csak a tényeket nézni,

személyeskedés helyett, elnézést kérek ezért a már elolvasni is nehéz, regényhosszúságú beveztéséért, haragot nem akarok

tartani, de amiért ezt leirtam csaknem vagyok egy durva, goromba, rosszindulatú, fogyatékos, vagy ha igen, mondd a szemembe,

de ha lehet maradjon a béke és ne legyen harag a további részben sem.

Ez nem önbizalomhiány és nem gyűlölet, senkiért sincsenek túlzott érzelmeim, mindenkit elfogadok, ha valaki tanit, okos, értel

mes dolgokat mond, tisztelem, az ellenkezőjénél küzdök a békéért. Én is szeretek tudományos dolgokat olvasni, motorsportot

nézni, sportolni és tanulni és minden férfias tulajdonság bennem van, egyedül a haragot és a hangoskodást utálom.

A családom pont ilyen állandóan haragudnak egymásra és valamikor velem sem tűrik a békét, pl. ha valami olyat mond nekik az

ember, ami nem tetszik nekik, azonnal felkapják a vizet és fenyegetőznek, amiért ezt mondtad elveszem a játékodat, számitógé

pedet, tv-det, de ha ilyenkor nem leszek ideges még tovább mennek, kiütöm a fogadat, megverlek, és ha nekem esik és meg akar

verni, de kivédem, azért kezdenek el panaszkodni, mert, hogy hozzájuk mertem érni, és, hogy nekik gyenge a csontjuk és könnyen

törik, de én megérdemlem a verést, mert fiatal vagyok.

Emellett mindig megigérnek valamit és sohasem tartják be, állandóan munkamániásak, ha egyetlen egy dolgot véletlenül nem

segit nekik az ember, azonnal cirkuszt csinálnak, orditoznak, veszekednek.

Az iskolai feladatokat és az egyéb tanulást semmibe veszik, ha 100 jegy közül 5 rossz, csak az tűnik fel nekik, nagyképűek,

sohasem hallgatják meg a másik véleményét (főleg szerelésnél) és ha valami elromlik szerelőt hivnak, de később belátják,

ilyen kis problémához kár lett volna a szerelő.

Egyszóval ha nem érdekel az egész, most összefoglalom röviden, egy mondatban: Kedvesnek állitják be magukat, de a legkisebb

problémánál nem tudnak megegyezni, összerogynak, elhasalnak, a megoldást keresve, orditoznak, veszekednek, a beszélgetés

helyett, személyeskednek, csúnyán beszélnek, nagyképűsködnek, és emellett rendkivül munkamániásak és kicsi a tűréshatáruk is.

Ha bárkit megbántottam volna bármivel, nem állt szándékomban, nem tartok haragot, nem félek, nincs önbizalomhiányom, nem vagyok

autista, nem vagyok szinész, nem túlzok, nincs semmilyen betegségem és rosszindulatom, sőt még a regényirás sem volt szándé

komban, csak teljesen napirenden kivül vagyok, azóta, amióta rájöttem, hogy nem lehet kezelni az eredetileg kedvesnek

mutatkozó családom problémáit.

Haragot nem szeretnék, ha valakinek bármi nem tetszik, nyugodtan befejezheti az olvasást és akár be is szólogathat!