Volt már itt valaki családállításon, akár segítőként, akár állítóként?

Ja!

Nyugodtan mehetsz elsőre is állítani!

Az előző old. utolsót szívesen megkérdezném: "Nekem kétszer kellett mennem, mert másodjára a férjemnek kellett állítani." Lehetséges, hogy Te mész a férjed családfáját állítani???

(Sajnos még nem voltam, hasonlókat olvastam. Bár úgy emlékeztem, hogy Te választod ki a szereplőket, akik "rejtélyes módon" felveszik az érinett személy érzéseit, elkezdenek úgy viselkedni, beszélni, ahogy ők.)

Sziasztok!

Én is voltam már, segítőként. Hasonlít a pszichodrámához, a különbség az, hogy az állító felrakja a szereplőket (nem csak rokonokról lehet szó), valamennyit mesél a problémájáról (amennyit ő szeretne), és ezekután beindulnak a dolgok. A szereplők elkezdenek helyezkedni, aszerint, hogy hogy érzik jól magukat, kiderülnek a szereplők közötti feszültségek, amiknek a moderátor segítségével hangot is adnak.

Nekem tetszett, bár jobban bejön a pszichodráma ilyen szempontból. Kicsit földhözragadtabb. A spirituális része az nekem, ami kicsit humbuknak tűnik; a segítőknek nagy érzelmi intelligenciával kell rendelkezniük ahhoz, hogy ne csak egy jót szórakozzanak, hanem valóban átérezzék az állító problémájával kapcsolatos rezgéseit. Ha ezt valaki nem teljesíti megfelelő mértékben, olyan dolgok jöhetnek ki, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Emiatt én nem venném készpénznek azt, ami kijön végül az állításból, de persze ez nagyban függ a moderátor képességeitől, a megfelelő ráhangolódástól és a csoporttól.

Ja és az előttem lévő hozzászólóknak: a családállítás az nem családfaállítás!! Ez egy pszichológiai "játék", ahol egy egyén teret kap arra, hogy egy aktuálisan jelentkező problémáját mélyebbről, más aspektusból is megvizsgálja. Nem csak ventillálás; a szereplők elvileg átérezve a rezgéseket és a problémát maguktól játszanak a térben (színpadon). Lehetőség van arra, hogy egy-egy szereplő helyébe beálljon az illető, így más szemszögből is lássa a helyzetet. A "játéknak" akkor van vége, ha beáll a harmónia a szereplőkben és az állítóban.

13:40-es vagyok.

Én családállításon egyszer voltam, pszichodrámára járok rendszeresen. A "szar vagyok, minden balul sül el" típusú problémát úgy gondolom, sokkal inkább egy pszichodrámán lehet jól megközelíteni, de ez persze fakadhat abból, hogy én elfogult vagyok ezzel a módszerrel szemben. Próbálkozni lehet. A lényeg az, hogy a tüneten túl lásson az ember (jelen esetben a "szar vagyok" egy tünet), és megnézze azt, miért tarja magát annak. Milyen korábbi történések voltak, amikből ezt szűrte le az illető, milyen érzések, szereplők játszanak ebben közre, most mi a helyzet, és mi a vágyott kép.

Persze amellett, hogy nekem a pszichodráma vált be jobban, érdemes több módszert is kipróbálni, mert egyénenként változó, hogy kinek mi jön be jobban.

Köszönöm a 13.40-nek, és bocs, csak véletlenül írtam a családállítás helyett családfát. :) Vagy talán mégsem... Ugyanis úgy értettem a kérdésemet, hogy lehetséges, hogy a férjem családjának a gondjait próbálom kideríteni családállításon? Engem csak annyiban érint érzelmileg, hogy szeretném, ha a férjem kinyílna, és látom a rá rakódó problémákat, amik a lelkét terhelik, a közös életünkre, sőt szexuális életünkre is kihat, hogy nincs önbizalma. (Neki is van egy ismeretlen nagyapja, és egy fiatalon meghalt nagybácsi, akiről nem beszélnek, és tudom, hogy ilyen esetekben kiderülhetnek dolgok, DE a férjem nem érdeklődik ilyesmi iránt, nem egy spirituális érdeklődésű volt eddig. Viszont engem érdekelne, mi van itt.

Köszönöm, ha valaki válaszol, és bocs, hogy OFFoltam.

13:40 és 14:04 vagyok

Sajnos a másik problémáját nem lehet megoldani - sem családállításon, sem pszichodrámán. Max. azt lehet felderíteni, hogy Téged ez hogy érint, mindig saját vonatkozásról van szó.

Akit nem érintett meg az állítás: ettől még ne veszítsd el a motivációt! Ez csak egy módszer. Valakinek beválik, valakinek nem. Érdemes tovább próbálkozni szerintem.