Mit tegyek ha gyülölöm a családomat? Más mit tett?

Te egy önimádó, korlátokat nem tűrő akarnok lehetsz!

Ha gyűlölöd a családod, annál undorítóbb nincs!

Költözz el, tartsd el magad és kuss!

16-os fruska!

Nyuszifül, én 14 évesen mentem koleszba és kibírtam, pedig nem selyempaplanos rekamién aludtunk külön fürdőszobás lakosztályban, hanem szobánként minimum öt, maximum 11 emeletes vaságy lószőrmatraccal, olyan kinyúlt sodronnyal, hogy inkább szétbontott raklapokból kitermelt deszkákat tettünk a papírvékonnyá öregedett matracok alá, mert ha kemény is volt, de legalább egyenes! Emeletenként volt egy zuhanyozó 5 zuhanyfülkével és hetenként kétszer melegvíz! És jeles átlaggal érettségiztem és egyből fölvettek egy elég jó egyetemre! Hasonló lehetőség előtted is nyitva áll, szóval ne rinyálj! Enni, inni, ruhát, tankönyveket, meleg szobát kapsz? Akkor jobb dolgod van mint 100 veled egykorú közül 70-nek! És ha nem smakkol, ha utálsz tanulni, még mindig elmehetsz melózni is. Aztán majd visszasírod a boldog időket, amikor még anyád lökött az ajtófélfának és nem öt kokeró a földre a bozótosban!

"Kedves" 17-es :)!

Hidd el egy ideje járok dolgozni, hogy ne másoktól kelljen függnöm. És attól, hogy van tető a fejem fölött stb. hidd el, hogy elég nagy lelki megrázkódtatás, hogy nincsen körülöttem olyan, akire számíthatok vagy ha rossz kedvem van felvidítana. Mindenki máshogy éli meg, hogy konkrétan család nélkül nő fel, Szerintem én semmi rosszat nem mondtam neked, hogy ezt a "hangnemet" ok nélkül kiérdemeljem. Köszönöm :)

17. illetve 19.

Ugye tudod, hogy nem kicsit vagy bunkó? Nem ismerem a csajt, nem tudom, hogy mennyire túlozza el vagy sem, de nekem normálisnak tűnt, nem rinyált. ELmondta, hogy mi van, hogy a másikat kicsit védje, mert szidjátok úgy, hogy nem is tudjátok, mi van. Lehet, hogy ő is szívesebben menne koleszba lószőrmatraccal aludni, csak nem engedik, ki tudja? De dolgozik, csinálja, hogy amint nagykorú lesz, mehessen.

Nem, nem ismerem ezt a szitut személyesen, mielőtt megkérdeznéd. Nagyon rendes, szerető családom van, aki ha látja, hogy igyekszem és csinálom, akkor támogat. Azt a szitut viszont ismerem, amikor valaki valamin keresztül sikerült kínlódja agát és egyből azt hiszi, hogy ő a nagy vagány hős, akinek ez sikerült és akinek (esetleg tőle független körülmények miatt) nem jött össze, az csak és kizárólag egy nyámnyila, semmirekellő, gyenge akaratú ember lehet. Pedig lehet, hogy ugyanúgy kínlódik és próbálkozik... És tudod, még nem is azzal van baj, hogy az a véleményed, hogy ha neked sikerült, másnak is fog, ha csinál érte bármit is, és ezt elmondod. Hanem a hangnem. Ez a személyeskedő, mást sárba tipró önteltség. Ne haragudj, de azt nagyon nem bírom. És tudom, hogy most fölöslegesen koptattam a billentyűzetet, mert valszeg nem érted (nem mert buta vagy, hanem mert nem akarod érteni). De ettől függetlenül muszáj volt leírnom, mert annyira irritált az a hangemed.

Bárkit is megsérteni szándékomban nem állt, ha mégis sikerült, bocsánat.