Akinek a vezetékneve pl. Zsidó, Horváth, Németh, Kun, Tóth, Orosz, Czigány, Török arról 100% biztosan ki lehet jelenteni, hogy voltak a nevének megfelelő népcsoportú leszármazottai?

A tatár-, majd törökdúlás után a kihalt, lakatlanná vált területekre betelepítések történtek a magyar uralkodó által (IV.Béla, majd Mária Terézia idején). Nyugatról szervezetten történt a betelepítés főként német, kisebb mértékben vallon, flamand, cseh és morva területekről. Szervezetlen betelepülés Keletről történt, ahonnan ruszin, oláh népesség érkezett. Délről a rác és horvát népek a török elől menekülve leltek befogadást Kárpát-medencében. Mivel ezeknek a legtöbbjének a nevét nem tudták a magyarok megjegyezni (pl. Mlinenkovics, aki horvát volt, vagy Schlickendanz, aki német volt) egyszerűen Horvátnak, vagy Németnek hívták. Később ezek jelentős része kisnemes lett, ezért kaphatták meg a "h" végződést nevűkhöz, így lett Horváth, Németh. De kapták onnan is a nevüket, hogy onnan jöttek, de nem olyen eredetű nemzetiségű volt az illető. Ékes példa erre a Horvát nevű (h nélkül a végén) cigány/roma nemzetiségű honfitársaink. Továbbá a megszálló katonaság közül mindig páran itt maradtak, magyarrá váltak, innen a Tatár, Török nevek. Egy történelmi példa Feketeváros (ma Purbach, a Fertő partján, Trianonban Ausztriához csatolták): "Amikor 1532-ben a szultán erős hada újra megpróbálkozott Bécs bevételével, az egyik portyázó csapat ide is betört. Ellenállásra nem találtak, mert a lakosság idejében elmenekült. A török lovasok feltörték az üresen hagyott házakat, fosztogattak, lakmároztak. Egy szpáhi olyan alaposan megvizsgálta a pincéket, hogy nem tudott társaival visszatérni a táborba. Mire kialudta mámorát, már este lett, a lakosok visszatértek, és ő a bezárt házból a kéményen át próbált menekülni. A város őrei azonban felfigyeltek rá, körülvették a házat, majd begyújtottak a tűzhelybe. Az így fogságba esett török idővel keresztény hitre tért, és halála után az őt befogadó polgár szobrot készíttetett róla – a kéménybe."