Mi az a családfakutatás?

Ez sok mindennek a függvénye.

Én azt javasolnám, hogy személyesen végezd el, úgy sokkal érdekesebb.

Lépésről-lépésre menj vissza mindig 1-1 generációt.

Amikor eljutsz 1895-ig, onnan már választhatsz, hogy levéltár mikrofilmen vagy internetes keresés. Valószínű, hogy a levéltárat nem tudod majd kihagyni.

Megtudhatod a felmenőid nevét, lakóhelyét, társadalmi helyzetét, valószínűleg az 1700-as évek közepéig vagy elejéig.

Valóban létezik az a megoldás, hogy magad kezdesz bele a kutatásba. Ehhez szükség van mindenek előtt elegendő ráfordítható időre. A levéltárak ugyanis általában munkaidőben (8 órától délután 4-ig, 5-ig, háromnegyed hatig vannak nyitva). És szinte megkerülhetetlenek.

Először is gyűjtsd össze az adatokat:

szülők, nagyszülők neve, születési helye, ideje, vallása.

(ez utóbbi akkor is kell, ha már nem tartjátok a vallást, ugyanis 1895. előtt csak az egyházak anyakönyveztek, és nem mindegy hogy melyik egyház anyakönyveiben kezdesz majd keresni)

Ha az általad ismert legrégebbi adat 1895. utánra esik, akkor el kell menned az illetékes megyei levéltárba. (ahol a felmenőid éltek, annak a megyének a levéltárába). Ha az általad ismert legrégebbi adat 1895. előtti, akkor mehetsz a Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltára, Budapest III. Lángliliom utca 4. sz. alatti kutatótermébe, ahol mikrofilmen kutathatod az anyakönyveket, 1895-től visszamenőleg, úgy 1720-1760-70-ig. Generációnként vissza-vissza lépegetve tudod kutatni a családfád. Ez persze még csak a családi kapcsolatok összessége. Ezen kívül még tudod kutatni az őseid lakhely - birtok - adózás -katonáskodás - pereskedés - viszonyait, azaz elég jó képet nyerhetsz arról, hol éltek, hogyan éltek az ősök. Viszonylag hosszú folyamat, időigényes, türelem kell hozzá. Ám (leszámítva az esetleges vidéki utazásokat, és a fénymásolásokat, //ha kell// teljesen ingyenes.

Megbízhatsz ezzel foglalkozó személyeket, cégeket a kutatással, akkor ezt ők teljes egészében elvégzik neked. Hogy ez mennyibe fog kerülni, azt nehéz az elején megmondani. De minimálisan 150 ezer forintos költségre számíthatsz.

Ami az internetes kutatást illeti, az úgy viszonyul a valósághoz, mintha interneten akarnád kitanulni az agysebészetet. Biztosan olvashatsz róla, de közöd nem lesz hozzá.

Az 1. vagyok.

Ezt írtam:

"Valószínű, hogy a levéltárat nem tudod majd kihagyni."

Ezzel nem mondtam olyat, hogy az internetes családkutatás választható út a levéltárak helyett.

Tudnék jó sok példát mondani arról, hogy az internet mennyi mindenben segítségére lehet annak, aki kutat. Járatos vagyok a történelem segédtudományaiban, nem csupán azért, mert ilyen jellegű diplomám van, hanem másfél évtizedes kutatói gyakorlat van a hátam mögött.

Folyamatosan szembesülök vele, hogy az internetnek köszönhetően 1996 óta mennyi minden változott, pontosabban változik. Olyan adatbázisok válnak elérhetővé, amiről korábban csak álmodoztam.

A felkérni egy kutatót vagy személyesen végezni egy érdekes probléma. Nekem nyilvánvaló érdekem az lenne, hogy mindenki kutatót béreljen (pl.: engem), mégsem tartom a legjobb megoldásnak. Akkor sem, ha a kutató gyorsabban halad, tudja hova kell nyúlni az adatokért, sok esetben másodpercek alatt tud dönteni olyan helyzetekben, amin egy lelkes amatőr hosszú heteket gondolkodna.

Leírhatatlanul kellemes élmény az, amikor az ember maga dolgozik meg az adatokért. Aki kutatót kér fel, az sok olyan örömtől esik el, amit kár lenne nem megélni.

Inkább azt javasolnám, hogy az elakadás pillanataiban kérjen valaki konzultációt egy olyan embertől, aki az adott kérdésben jártas. Vannak történeteim arra vonatkozóan, hogy a kutató sem tud mindenen átlendülni, bár nyilván nagyobb esélye van.

Az összeg annak a függvénye, hogy mit szeretnél tudni és mennyi munkaidővel állítható elő. Elég drága dolog és ezért a lehetséges megrendelőim le is szoktam róla beszélni.

Én konkrétan csak azért kerestem fel levéltárakat, hogy alátámasszam a netes keresést. Viszont néhány levéltár anyaga már neten is elérhető. Nekem pl. nem kellett Szegedről Győrbe mennem, mégis megnézhettem a digitalizált és fotózott egyházi iratanyagot, meg is lett, amit akartam. Szarvasra viszont elmentem, de nem bántam meg. Tény, hogy munka mellett hobbinak több évbe is telhet, de legalább az ember összeszedi a még élő, idősebb rokonokat, beszél velük, stb. Nekem pl. rengeteget segített egy idős bácsi, aki a szépapám testvérének a leszármazottja... Onnan tudtam, hogy rokon, hogy mindig mondta apámnak, hogy mi rokonok vagyunk ám... De lövése se volt, hogy hogyan, csak azt tudta, melyik ágról. Aztán elmentem hozzá és kigubancoltuk a családfát. Nagyon érdekes élmény volt, mert még emlékezett a dédnagyapámra, sőt, fényképeket is adott, amikről csináltattam másolatokat. Valamint megismertem egy rakat ükunokatesómat és a gyerekeiket.

Az egyenesági kutatás is nagyon drága, de ha még az oldalágakat is fel akarod kutatni, szerintem az rengeteg... De tény, hogy a munka is sok vele, szóval nem véletlenül annyi amennyi.